Page - 330 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

330 diplomaták sorából pedig Lobkowitz Venczel herczegre, Kinszky Ulrik, Wratislaw János, a Colloredo, Martinitz, Gallas grófokra hivatkozni. A spanyol örökösödési háború arra kényszeritette a császárt, hogy örökös tartományaira új vér- és pénzáldozatokat rójjon, melyeket, mint a többiek, Csehország is készségesen viselt. 1702 és 1703 óta a nagyon fölcsigázott régi adókhoz „önkéntes" vagyonadó is vettetett ki, melyet sürgős szükségben és „ad conservationem universi" kívántak s nagy szigorral hajtottak be, s mely kivált a polgárságot sújtá érzékenyen. Minthogy a háború mindinkább terjedt s más részt I. József császár, Lipót császár utóda a kivívott nagy sikereket minden áron meg is akarta tartani, szó sem lehetett ez években az adók leszállításáról. Sőt 1708-ban a pénzhiány arra kény- szeríté a császárt, hogy a lakosokra megint új adót vessen, az úgy nevezett fogyasztási adót, melyet élelmi szerek, italok s a háztartásban szükséges más czikkek után kellett fizetni, s mely, noha mérsékelt vala, sok keserű panaszra adott okot. De legalább a háború színhelye nem Csehország volt. Csak egyszer (1706) féltették az ország biztonságát, mikor XII. Károly svéd király ellenfelét, II. Ágost szász választót és lengyel királyt üldözve, Csehország közelébe nyomúlt és a császár iránt is fenyegetően lépett föl. A király, mint a westfáli béke kezese s Francziaország szövetségese, nemcsak a sziléziai protestánsoknak kelt védelmökre, nemcsak a szövetséges hadaknak franczia területről való visszahívását követelte, hanem magyar és osztrák dolgokban is a döntő bíró szerepét akarta játszani. Csehországban akkor semmi kato- naság nem volt s Prágán, Glatzon és Egeren kivűl egyetlen vár sem volt csak némileg sem védhető állapotban. Ez okból a császár, a ki különben nagyon féltékeny volt jogaira, s azokat mindenkor föltétlenül el volt tökélve védeni, a svéd királyt békés tárgyalások útján, melyeket Wratislaw János gróf vezetett, igyekezett megnyerni, a mi szerencsésen sikerűit is. Habár I. Józsefet a nagy nemzetközi bonyodalmak teljesen elfoglalták, mint erélyes uralkodó elég számos nyomát hagyta országai javára irányúló tevékenységének. Az ifjú uralkodó szilárdan el volt tökélve, hogy a nagy országaiban szunnyadó dús erőket fölébreszti és kifejleszti s ezzel Ausztria hatalmi állását szilárdabb alapra fekteti. Éles eszét nem kerülte ki, minő kiváló fontossága van e tekintetben az uralkodó és az alattvalók közötti benső viszonynak. A mi Csehországot illeti, 1648-ban még III. Ferdinánd szigorúan megtiltá, hogy a prágaiaknak továbbra is szemökre vessék 1618-ki