Page - 344 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

344 fővezére, Schwerin és Browne tábornagyok a harcztéren vérzettek el; Schwerin elesett, Browne halálosan megsebesült s június 26-án meg is halt. Erre a poroszok megkezdték Prága vívását, hová az osztrákok leg- nagyobb része (51.000 ember) beszoríttatott. De a fényes győzelem, melyet gróf Daun tábornagy június 18-án Kolinnál aratott, arra kényszeríté Frigyes porosz királyt, hogy ne csak Prága ostromával hagyjon föl, hanem egész Csehországot is oda hagyja. Az ország azonban még 1757 novemberében is sokat szenvedett a porosz portyázó csapatoktól, melyek egészen Prága köze- lébe nyomultak elő. A következő évben a porosz sereg, mely Morvaországot szállta volt meg, de onnan újra távozni kényszerűit, megint Csehországon át húzódott Sziléziába, s 1759 áprilisében és 1762 nyarán újra ellenséges hadak jelentek meg az országban. Mindezek, valamint azon nagy terhek következtében, melyeket a császári hadak ellátása rótt reá, melyek 1761 és 1762 kivételével rendcsen itt helyeztettek el téli szállásra, Csehország roppantúl szenvedett. Mindazonáltal és noha a föld népének helyzetét alapos átalakítás nélkül javítani nem lehetett, az ország az 1763-ki béke után gyorsan magához tért. Az 1770-ki nép- számláláskor 244 várost, 307 mezővárost, 11.284 falut, 389.135 lakóházat írtak össze s a férfi lakosság 1,194.999 lelket tett. Ezek közt 218.277 találtatott katonai szolgálatra alkalmasnak, míg a lakosság összes száma 2,400.000, 1780-ban pedig már 2,563.527 lélekre ment. A hét éves háború sem teljesen szüntette meg a királynő reformtevé- kenységét, mely a béke helyreállítása után kettőzött buzgalommal folytatta- tott. De épen abban, a mi a legsürgetőbb lett volna, a parasztság helyzetének javításában nem igen történhetett semmi, mert a választandó útakra és módokra nézve nagy nézetkülönbségek forogtak fönn. Az 1770 és 1771-ki rosz termések, az azokra következő nagy inség, melyet a kormány végűi a katonai raktárak készleteinek szétosztásával és előlegek nyújtásával igye- kezett enyhíteni, nagy nyomort okozott, melyet József trónörökös (atyjának 1765-ben történt halála óta már német császár) sem birt megszüntetni, ámbár személyesen megjelent Csehországban s ott a szegények jóltevőjének bizonyúlt. E bajok, továbbá az az embertelen bánásmód, melyben a parasztokat a sorozásnál (Csehország 1766 óta 14 kiegészítő kerületre volt osztva) részesítették, közöttük veszedelmes forrongást idéztek elő, melyet a földadó és a földesúri szolgálmányok mérséklésével, valamint a vadászat körüli