Page - 368 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

368 arányítjuk. Ha például a koponya hosszasága 180 milliméter, a szélessége pedig 150, akkor az aránylagos szélessége, 180-at 100-ra leszámítva, 83.33 lesz- Ez a szám a hosszúság-szélességi index, a melyből mindjárt kitűnik, hosszú, avagy rövid-e az illető koponya. Azzal, hogy az összes megmért koponyák hoszszát egy közös méretre, t. i. 100-ra vonatkoztatjuk, könnyen összehasonlíthatjuk őket egymással. S ez összehasonlításból az világlott ki, hogy a koponyák e részben gyakran igen nagy eltéréseket mutatnak, s hogy vannak és voltak népek, a melyeknek koponyái másokéhoz képest szélesebbek, vagy keskenyebbek, valamint hogy ez az alakúlat örök- lődés útján állandósúl és így kitűnő embertani ismertető jelnek tekinthető, a melyről könnyű az egyes emberfajokat és fajképeket egymástól megkülön- böztetni. Hosszúknak általában azokat a koponyákat szokás nevezni (dolicho- kephali), a melyeknek a fent leírt indexe nem haladja túl a 75-öt, ellenben rövideknek azokat (brachykephali), a melyeknek az indexe 80-nál nagyobb. A 75 és 80 közötti indexű koponyák pedig közepesek (mesokephali). Ennek folytán a hosszúfejűség (dolichokephalia) annál nagyobb, mentül kisebb a koponya ez indexe, a rövidfejűség (brachykephalia) pedig annál nagyobb, mentül magasabb e mutató, vagyis mentül közelebb áll a koponya szélessége a hoszszához. Sőt már olyan koponyák is akadtak (az igaz, hogy ezek mester- ségesen voltak eltorzítva), a melyeknek szélessége nagyobb volt a hosszúsá- guknál, a melyeknek indexe tehát nagyobb volt 100-nál. Az eddigi vizsgálatok alapján következtetni lehet, hogy a határozottan brachykephaloknak mondható koponyák a dolichokephaloktól merőben különböző és más eredetű typusra vallanak, jóllehet még mindig fölmerülhet az a kérdés is: nem volt-e a brachykephaliára (a melylyel rendesen együtt jár a nyakszirtcsont lapított- sága) átalakító hatással a mesterséges idomítás, például az, hogy az illető nép a csecsemők fejét hosszú időn át sajátszerű főkötőbe szorította, vagy a kisdedeket rendesen hanyatt fekvő helyzetre kényszerítette. A mi a meso- kephalokat illeti, ezeket némelyek sajátszerű typusnak, mások ellenben kereszteződés eredményének, ismét mások egy felől a hosszúfejűek, más felől pedig a rövidfejűek szélső változatainak tartják. E részben még oly tág terük van a lehetőségeknek, hogy semmi bizonyosat sem lehet mondani. Minket különben e bonyolódott k rdés itt amúgy sem érdekel, a miért is bátran kitérhetünk előle. E magyarázat után már érthető lesz, mit jelent az, ha Csehországnak mind a cseh, mind a német nemzetiségű lakosságát kizárólag a brachyke-