Page - 373 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

373 Dr. Matiegka „ Crania bohemica" czíniű munkájában Csehország e szláv korának sírjaiból való 110 koponyán tett mérései eredményét közölte. E szerint a dolichokephal koponyáknak a brachykephalokhoz való aránya 20.9 és 40.9 százaléknak felelt meg. Ha azonban ezekhez még tekintetbe veszszük a Zbuzany, Levy Hradec, Leitmeritz, Repov, Libitz, Zelenitz mellett és másutt fölásott sírok koponyáit, akkor 29 százalék dolichokephal és 30 százalék brachykephal az eredmény, tehát a két részen majdnem egyenlő számok állanak egymással szemben. Mentül messzebbre megyünk visszafelé a múltba, annál inkább növek- szik a hosszúfejűség százaléka. így már jóval nagyobb az úgy nevezett La-T?nc-y a hallstatti korban. Csehország kőkorszakában a brachykephal koponya már ép oly ritka, mint ma a hosszúfejű, s még mindig nem bizonyos, vajon e kivételek csupán az átlagos jelleg egyéni változatainak, avagy egy Európában akkortájt föllépett új népfaj képviselőinek tekintendők-e. Igaz, hogy e korszak dolichokephal koponyái jellegükre nézve meglehetős határozottan különböznek a Kr. utáni időkből való hosszú koponyáktól. Gyakran ugyanis szertelenül hosszúak, vagyis 70-nél kisebb indexűek, az arcz és a szemüregnyílások sokszor alacsonyak, az orr a homlok alatt mélyen benyomódott, a homlokot pedig erős szemöldök-ívek jellemzik; az orrüreg és az alsó állkapocs alacsonyabb és szélesebb. Csehország népességének a koponyaalkatában tehát az idők folyamán beállott teljes átalakúlást látunk. A dolichokephal lakosságból idő haladtával teljesen brachykephal lett, a melynél ma már a hosszúfejűség csupán kivétel. Zuckerkandl tanár az 1889. évi bécsi embertani kongresszuson a csehországi koponyák következő átnézetét terjesztette elő: dolichokephal mesokephal brachykephal új-kori — 17.5% 82.5 % történelem előtti.. 57.1% l9.i°/0 23.8% Ugyané jelenséget látjuk különben nem csak Csehországban, hanem majdnem az egész Európában. A csehországi typusok fejlődése tehát korán- sem magában álló jelenség, hanem csak része az európai népesség testalkati átváltozásának. Mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a koponya idő haladtával tetemesen megrövidül. Már most az a kérdés, hogyan magyarázzuk ezt a jelenséget? Némelyek a fejlődő művelődésben és jóllétben, nevezetesen az értelem gyarapodásában vélték az okát látni, mint a mely az agy oldalsó részeinek növekedésével, és így a koponya szélesbítésével is jár (Durand,