Page - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

374 Schaafhausen, Matiegka); mások a környezet hatásában, a melynek egyes brachykephal törzsek hosszú időn át ki voltak téve (Ranke J., Schaaffhausen); ismét mások tisztán élettani okokra, így az izmok működésére gondoltak, vagy pedig pathologiai jelenségekben (így a koponyavarratok némelyikének idő előtti összenövésében) keresték ez okot, stb. Részben a dolichokephal typusnak a rövidfejűvel való kereszteződéséből is magyarázzák e fejlődést. E brachykephal typus nagy valószínűséggel a kőkorszakban vándorolt be Európába s nemcsak az itt talált dolichokephal lakossággal, hanem a később betelepedett hasonlóval is keveredett, a mely talán rokona volt annak a régebben itt megtelepültnek, s e faj keveredésnél a hosszúfejű alkat lassanként ugyan, de idő múltával egészen meghátrált a rövidfejű elől. E kereszteződés első eredményeinek tekintik némelyek a mesokephal alakúlatokat, a melyek mind rövidebbekké változnak. A mi azonban e mesokephal koponyákat illeti, meg kell engednünk, hogy kifejlődésük magyarázatát keresvén, épenséggel nem kell kizárólag a kereszteződés elméletéhez folyamodnunk, minthogy a lassú, eddig még ki nem mutatott okok hatása alatt irányúit fejlődés is eléggé valószínű. Hogyan alakúltak a dolgok Csehország földén; kik voltak ama kő- korszakbeli őslakók, kik ama későbbi dolichokephalok, a kik körülbelül Krisztus születése táján egyszerre számosabban jelentkeznek s így aligha nem amaz újabb törzs bevándorlására vallanak növekedő gyakoriságukkal; kik voltak továbbá ama brachykephalok, a kik már ekkor kezdenek mutat- kozni, s a kiknek typusa most az egész cseh és német lakosságon tapasztal- ható, minderről elég sokat írtak és vitatkoztak már tudományosan és bizony nem tudományosan is; de végűi mégis a következő vélemény kerekedett felül, a mely — meg kell vallani — igen tetszetősnek látszik. Ugyanis főleg Dél-Németországra nézve Lindenschmit és Ecker kutatásai nyomán meg van állapítva, hogy az eredeti germán typus, azoknak a népvándorláskori alamannoknak és frankoknak a typusa, a kiknek az úgy nevezett merovingi műveltség korából való délnémet sírokat Lindenschmit helyesen tulajdonítja, dolichokephal koponyájú, szőke hajú, kék szemű és egyáltalán világos külsejű volt. Minthogy pedig a szlávok egész Európában erősen brachykephal typusúaknak mutatkoznak, s mivel történelmi adatokból bizonyos, vagy legalább fölötte valószínű, hogy Csehországban, mielőtt annak egész területét kizárólag szláv lakosság foglalta volna el, nem szláv törzsek s azok közt germán markomannok is laktak: ezekből folyólag szinte önként következett,