Page - 378 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

378 földön fölásott leletekkel egybevetvén, jogosultnak látszik a csehországi anthropologiai kutatások azon következtetése, a mely szerint ma az országban lakó két nemzetiség embertanilag majdnem semmiben, vagy legalább igen kevéssé, illetőleg a mint eddigelé igazolható volt, csakis a complexio tekin- tetében különbözik ugyan egymástól : a múltban azonban e különbség mindenesetre nagyobb volt, még pedig abban jelentkezett, hogy míg a csehek, mint afféle szláv faj brachykephal koponyájúak és barna complexió- júak, addig a germánok dolichokephalok és kék szemű szőkék valának; hogy továbbá a Csehországban megtelepedett germán gyarmatosok anthro- pologiai tekintetben lassanként egészen beleolvadtak az eredeti szláv lakos- ságba; nemzetiség tekintetében azonban ép ellenkezőleg ők németesítették el az eredetileg szláv népességnek egy jó részét. Ennek az első látszatra oly természetes és tetszetős magyarázatnak azonban mégis nem egy gyöngéje van s ellene mond a kétségtelen adatok egész sora is. Kollmann J. baseli tanár ugyanis és az ő nyomában több jeles anthropologus és régiségbuvár, a németek közül nevezetesen Virchow R., az oroszok sorából pedig Bogdanov P. A. egészen más eredményre jutottak, és e tudósok a hajdankor szlávjait a fönti elmélettel épen ellenkezőleg nem tekintik eredetileg brachykephal koponyával és sötét complexióval bíró fajnak, hanem több-kevesebb határozottsággal az eredeti germán fajjelleghez hasonlót tulajdonítanak neki. E nézet támogatására számos bizonyítékot állítottak egybe, a melyeket természetesen itt nem lehet mind elsorolnunk. Csak egész röviden kívánjuk őket érinteni. Mindenek előtt nem valamennyi szláv nép brachykephal egyenlő mértékben. Már 186l-ben kimutatta dr. Weissbach, hogy az éjszaki szlávok- nak aránylag keskenyebb és egyszersmind alacsonyabb koponyájuk van, mint a délieknek, s hogy amazok közül is a csehek és tótok rövidebb fejűek, mint a lengyelek és ruthének, vagyis más szóval, hogy a szlávoknál a brachy- kephalia nyugati és déli irányban, tehát Európa középtája, vagyis az Alpesek felé haladólag növekszik. Továbbá a régi lengyel és orosz sírok, nevezetesen a Dnjeper felső és középső része mentén, vagyis részben a mai Lengyelországban és a kiewi, poltavai, Cernigovi, mogilevi, smolenski, stb., orosz kormányzóságokban, tehát ős idők óta szláv területeken fölásott sírok koponyái legnagyobb részt határozottan dolichokephal jellegűek. Miért is az orosz archaeologusok a dolichokephal typust egyenesen „kurgan-jellegtt-nek nevezik (ez ős szláv