Page - 380 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

380 Helyesen következtethetjük tehát, hogy e két embertani jellemvonás, ú. m. a rövidfejűség és a barna complexio, szoros kapcsolatban járnak egymással és hogy egy őseredeti jelleg ismertetői. Ezzel azonban koránsem akarjuk azt állítani, mintha a brachykephalia mindig a barna, a dolichokephalia mindig a szőke színnel járna együtt, valamint hogy a németek és szlávok történelmi szereplésük kezdetén még ily vegyítetlenűl tiszta typusúak lettek volna. A délnémeteknél még túlnyomó sötét fajjelleg tetemesen csökken, a mint éjszak felé haladunk, s ugyanezt tapasztaljuk a szlávoknál is, a mint délről és nyugatról (tehát a csehektől) kelet és éjszak felé megyünk. Azok a szlávok, a kik imént említett szűkebb hazájukban laknak, már jóval vilá- gosabb színűek és jóval nagyobb számban ilyenek, mint Csehország szlávjai. Zuckerkandl E. tanár szerint a gyermekek úgy a délnémeteknél, mint a szlávoknál szőkébbek, mint a felnőttek, a mi szerinte atavistikus tanúsága annak, hogy mindkét népnél valaha nagyobb elterjedése volt a szőke színnek. Sőt számos világosan beszélő adatunk is van a Kr. u. első évezred vége tájáról, a mely mind a mellett bizonyít, hogy a keleti szlávok akkoriban kizárólag szőke és vöröses hajúak és kék szeműek valának. Ugyanazt, a mit már a mai Oroszország területén talált budinokról Herodot s a mit Prokopiusnak a szlávokról általában és egész határozottsággal szóló jelentése mond, — a ki a nagy számú szláv népség erős, karcsú termetét, vöröses haját és kék szemét említi, — ugyanazt ismétli minden kétséget kizárólag több arabs és zsidó kereskedő és útazó is, a kik a kereszténység első évezredének vége felé a szláv országokat meglátogatták és bejárták. Vala- mennyien állandóan a „rőt, szőke és kék szemű" jelzővel illetik a szlávokat, így például Mas'üdi, Qazvíni, ?dqüt, a ki Abű Mansúrt követi, Al Akhtál, a költő, és mások. Csak az egy Ibráhtm Ben Jakűb emeli ki Al Bekri kivonatában fenmaradt útleírása egy helyén csodálkozva, hogy Csehországban a X. században már tetemes többségben van a barna fajjelleg, tehát oly időben, a mikor a keleti szlávok még világos typusúak. S hogy később is csodálatot keltett és különféle magyarázatokra is adott alkalmat még a csehek barna volta, azt példáúl Redel alábbi szavai is tanúsítják „Das sehens- würdige Prag" (1710) czímű munkájában. VIII. könyve 5. fejezetében így szól ez író: „Prága, valamint egész Csehország lakói, még pedig úgy a nemesség, mint a polgári rendűek, inkább barnák, mint fehérek s a fehérek- nek is többnyire fekete a szemük és hajuk, a mi nevezetesen a nőszemélyek- nek szépségükre válik és Dalmácziából, Horvátországból, meg a déli,