Page - 394 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

394 még ma is észlelhetők. A jellembeli különbségek azonban ma már nem oly szembetűnők, mint például a csehek és morvák közt még ma is; csak annyi mondható, hogy a déli csehek általában komolyabbak, mint az éjszaki és keleti tájaknak élénk természetű lakói. Itt azonban mindenesetre tekintetbe veendő az is, hogy a két vidék földje és keresetforrásai is különbözők. A cseh népben, mint a nagy szláv törzs egyik ágában, megvannak ugyan a szláv népjellem némely alapvonásai, de azok mellett még saját külön vonások is. Országuk fekvése, szomszédságaik, kivált pedig bizonyos nagy történelmi események és fontos következményű csapások múlhatatlanul alakító hatással voltak Csehország szlávjainak jellemére. Ki kell itt főleg azt az óriási nagy társadalmi és vallási változást emelnünk, a mely a Fehér- hegynél vívott csata után végbement. Ennek utána ugyanis a nemzeti ős nemesség nagy részének és azzal együtt az ország többi értelmiségének is számkivetésbe kellett mennie, a nép pedig, melyet a hosszan tartó háború koldúsbotra juttatott, mind nyomasztóbb szolgaságba sülyedt. Érthető, hogy a cseh nép, a mely valaha nagy eszmékért lelkesedett s értük hősileg harczolt is, ily körülmények közt, kivált mikor művelődésére csak kevés gondot fordítottak, ez idők folyamán egykori büszke öntudatát elvesztette, és hogy benne az idegenek és urak ellen bizalmatlanság és bizo- nyos parasztos ravaszság sarjadt fel, a mely — mint a közmondás tartja — „az urak előtt panaszkodik, künn a kapu előtt pedig a markába nevet" (pred pány styská si, za vraty vyská si). De épen az bizonyítja legjobban, mily egészséges mag és elpusztíthatatlan életerő, valamint nagy erkölcsi szívósság is lakik a cseh népben, hogy ily nehéz körülmények közt, a mikor nyelve a hivatalos életből és az iskolákból ki volt zárva, mégis elég jókor fölébredt és mindent megtett arra nézve, hogy nemzetiségének és nyelvének dicsőséget szerezzen, ekként százéves megfeszített munkássággal elérvén azt, hogy nem áll hátrább műveltségében előrehaladt szomszédainál. Mindez nagy áldozatok árán és annak a lelkesedésnek a hevével történt, a mely a cseh népet mindenkor eltölti, mihelyt nemzeti föladatokról van szó. Mert e nép alapjában lobbanékony (cholerikus) természetű: könnyen hevül és lángol föl, nevezetesen ha nemzeti becsülete van kérdésben. Ékesen szóló bizonyítéka ennek az, hogy midőn harmincz évi lankadatlan buzgalmú gyűjtése gyümöl- cséül fényes nemzeti színházat épített magának és az, alig hogy fölépült, a lángok martaléka lőn, rövid két év alatt ismételt gyűjtés útján, mely csakhamar két millió forintot teremtett össze, újabb színházat állított.