Page - 405 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

405 míg harczba szólítják őket. A monda számos változatban regél egyes embe- rekről, kik a Blanik lovagjai közé kerültek, hol egy pásztorról, hol leányról, majd egy kovácsról, kivel a lovagok megpatkoltatták a paripáikat s aztán megjutalmazták érte. Mindazok, a kik a hegybe bementek, egy évnél tovább időztek ott, jóllehet nekik úgy tetszett, hogy csak kis ideig voltak benne. A Blanik csúcsa alatt egy ív alakú szikla van. Ott a hegy bejárata. Ugyanott fakad az a forrás, melyben a Blanik-lovagok lovaikat itatják, ha hosszú idő múltával egy-egy holdvilágos éjen a hegy lábánál elterülő erdők közötti rétre nyargalnak, hogy ott vitézi tornajátékokat vívjanak. Ily éjszakákon az egész környék tompa zörejtől, dobpergéstől és trombitaharsogástól hangos. Reggelre kelve aztán számtalan lópatkó nyoma látszik a mezőn. A valódi, a válságos küzdelemre azonban majd csak akkor vonúlnak ki a Blanik- lovagok, mikor Csehország állapota már a végső veszedelemhez lesz közel, s mikor annyi lesz az országban az ellenség, hogy annak egész földjét elvihetnék a lovaik patkóin. Akkor elszáradnak a Blanik erdejének fái, de a hegy tetején egy régi, kiszáradt tölgy kivirúl s a szikla tövében fakadó forrás megáradva, záporpatakként ömlik alá. Akkor majd megnyílik a Blanik, és a lovagok Szent Venczel vezérlete alatt kivonúlnak a harczba, s oly ádáz küzdelem támad, hogy a vér folyam gyanánt fog omlani Strahovtól a prágai Károlyhíd kőpilléreiig, s ez ütközetben Szent Venczel valamennyi ellenségét meg fogja semmisíteni. Más változat szerint ezt a szörnyű harczot a Pilgram környékén álló Svidník hegyen fogják vívni. Hasonló mondák, mint a Blanik hegyéről szóló, fűződnek a már emiitett Oskobrh hegyhez, valamint a Nachod környékén emelkedő erdős Turov hegyhez is. A kereszténység későbbi korából valók a Szent Wolfgangról, Szent Adalbertről és a sazavai szláv kolostor apátjáról, Prokopról, szóló mondák, a ki ördögöket fékezett meg és fogott az eke elé s kinek lelke holta után a német barátoknak megjelent. IV. Károly királyról, a legdicsőségesebb cseh uralkodóról, azt tartja a népmonda, hogy bölcsője vele együtt nőtt, a míg ágy nem lett belőle. Ez az ágy a király híres karlsteini várában állott s a fejedelem elhúnytával senkit sem tűrt meg magán, hanem mindenkit levetett, a ki reá próbált feküdni. Az opatovitzi kolostor mesés kincsének mondája is főképen IV. Károlyra vonatkozik. A nagy huszita harczokból a cseh nép hagyománya legélénkebben azok leghatalmasabb vezérének, Trocnovi Zizka Jánosnak emlékét őrizte meg.