Page - 407 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

407 a közelébe és áhítatosan imádkoztak. E Rózsaréten a monda szerint valamikor három fejedelem fog találkozni egymással, és csak ennek utána jó majd el az igazi béke kora, a melyben örökre vége szakad minden háborúságnak. E monda tehát mintegy a cseh testvérek tanainak távoli visszhangja. A harminczéves háború pusztításainak emléke sem mosódhatott el egy- könnyen a nép tudatából. De leginkább csak egyes helyi mondák őrzik emlékezetét. Nyugati Csehországban, kivált Taus környékén, sokat regélnek Sladky Jánosról, melléknevén Rozináról, a ki a chodok régi kiváltságait Albenreuti Lamminger Wolf ellen megvédelmezte s igazságtalanúl halálra ítéltetvén, az említett nemest még ugyanazon év lejárta előtt Isten Ítélőszéke elé idézte, s a nevezett úr Kozina szellemétől idéztetve, csakugyan hirtelen halállal halt meg még azon évben tausi kastélyában. A történelmi mondákhoz csatlakozik még sok mindenféle jövendő- mondás, a minők ősidők óta igen nagy keletnek örvendenek a cseh népnél. A legrégibbek és honi földön termettek a hagyomány szerint Libusa fejedelem- v'ót'ól származók, melyeket utóbb Budek Kfivojen jegyzett fel. Libusa ez állítólagos jóslatai az ország sorsáról, bányáiból merítendő későbbi nagy gazdagságáról, így az eulei, pribrami, kuttenbergi és más bányákról szólanak. Ezek mellett körülbelül a XV. században az ú. n. Sibylla jóslatai is közkeletűekké váltak, melyek mindenesetre régi latin följegyzéseken ala- púinak, emezek megint egy, a Kr. u. I—IV. században szerkesztett görög eredetiből származnak. Nem kevésbbé népszerűek voltak a vak ifjú (slepy mládenec) jövendölései, melyek közt a Blanik-monda is megvan. A vak ifjú IV. Károlynak megjósolta utódai sorsát és a cseh királyság jövendőjét. Ugyanez az ifjú állította össze a monda szerint, jóllehet világtalan volt, a Kuttenberg melletti sedleci kápolnának emberi csontokból és koponyákból való csodálatos díszítését, sőt egy más hagyomány szerint a prágai ó-város városházának híres óráját is ő szerkesztette; de, mikor utóbb kétségbe vonták, hogy e műremek alkotásának a dicsősége az övé, egyetlen kéz- mozdúlattal elrontotta az egész gépezetet. Valamivel későbbi időből, mintegy a XVI. századból valók a Havlata Pavlata jövendölései, a ki a Vysoké hegyvidékéről való egyszerű paraszt ember volt. Mindezeket a jóslásokat, melyek a cseh királyság sorsára vonatkoztak, idővel a kor változó körülményeihez alkalmazták. Szó van bennük minden- féle borzalmas és rémes esetekről, hallatlanúl súlyos robot-munkákról; arról, hogy az ország világi és egyházi hatóságai gyűlölni fogják a cseh nyelvet;