Page - 408 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

408 továbbá szörnyű háborúkról, sőt Prága elestéről is, de mindannyiban végűi az a vigasztaló jóslat foglaltatik, hogy utoljára mindezen szenvedések meg- szűnnek, és a lován elősiető s kardját villogtató Szent .Venczel és a pásztor- botját tartó Szent Prokop le fogják győzni és kiűzik az országból annak ellenségeit. Ezen általában ismeretes jóslatokon kivűl van sok helyi jelentőségű is, a milyen példáúl a Nachod környékéről való, a mely vidék a múlt századi sziléziai háború idején sokat szenvedett. Ott még ma is mutogatnak egy régi fenyűfát a határszélen s azt tartják róla, hogy ez alatt fog a teljes veresége után menekülő porosz király megpihenni, a mikor egész nagy seregéből már csak annyi embere lesz, a mennyi egy dob között elfér. Az említett jövendőléseket, melyekből szorongattatásainak súlyos nap- jaiban a cseh nép vigasztalódást merített, a XVI. századtól kezdve számos utánnyomatban terjesztették a nép közt, s még a XVII. és XVIII. század viszontagságos éveiben is nagy részük volt ezeknek is abban, hogy a cseh nemzet önérzete és jobb jövőjébe vetett reménye nem tört meg. Népviselet. Az ősi cseh viselet a többi szlávokéhoz, nevezetesen a lengyelekéhez hasonló volt. Erre vallanak e viselet egyes részeinek a többi szlávokéival közös nevein kivűl Brémai Adám és Helmold egyenes tudósításai is. Vászon, posztó, bőr és prémek valának azok az anyagok, a melyekből e ruházat egyes darabjai, úgy mint a vászon köntös, az ingek, fejkendők és újjasok, szoknyák, köpenyegek, sipkák, nadrág, czipők és bundák készültek. De a cseheknél korábban mutatkozott az idegen hatás a viselet átalakí- tásában, mint egyéb szláv népeknél, ámbár nem egyenlő mértékben a nép minden osztályánál és nem is egyenlőképen a cseh nép lakta terület minden részében, úgy, hogy példáúl Morvaország cseh lakossága és még inkább a tótok legtovább és legjobban megőrizték őseredeti viseletüket. Hogy Csehországba oly korán bejutottak az idegen viseletek, annak fő oka kétségkívül az ország helyzete volt, a melynél fogva lakói nem zárkózhattak el a többi Európa divatjai elől; e mellett azonban jó része volt ez alkalmaz- kodásban a nép élénkebb vérmérsékletének is. Kelet és nyugat itt közelebbről érintkeztek egymással; de a nyugat hatása erősebb volt, kivált a vagyonosabb néposztályoknál, főleg a nemességnél, s még ott is legerősebben nyilvánúlt ez a hatás a XIV. században, a Luxemburgiak uralkodása alatt, mikor a franczia divat az udvarnál és a főnemességnél általánossá lett. De még ebben az időben is (1318-ban) szó van a prágai szabók szabadalmi levelében