Page - 436 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

436 a házat boszorkányok ellen védjék, vagy azért, „hogy el ne távozzék a ház szerencséje". A pitvarból (sín, Taus körűi dum) falépcső visz a padlásra (püda, ponebí, hüra), a hol csépek, sarlók, kaszák, a kémény mögött rokkák hever- nek, s hol szénát, szalmát is tartanak. A padlás fölött rendesen még egy rekesz szokott lenni, mint a pajtában (havibalka), a mely, ha a tető szilárd szerkezetű és nem engedi átszűrődni a nedvességet, gabonatartóúl is szolgál (podlázka). Régi házakban a padláson még egy külön rejtekhely is szokott lenni, a minőre még a múlt század porosz háborúi idején szükség is volt. Két, vagy három fölemelhető henger födi el e rejteknek a nyílását. A konyha a pitvarajtóval szemközt nyílik. Ebből az az eredetileg „fekete", vagyis füstös konyhából fűtik a sütőkemenczét, innen fűtötték ezen kivűl a kályhát is. Itt van épen a kémény alatt az ősi tűzhely, vagy az újabb divatú takaréktűzhely is, a melyen nyáron főznek. Néhol a „fekete" konyhát már takarosabb és lakhatóbb helyiség, úgy nevezett olasz konyha (sperovaná, vlaská kuchyné) váltotta föl. A pitvarban van a pincze (loch, vagy járna) csapóajtaja is, némely helyütt azonban a kamrából járnak le a pinczébe. A pitvarból a jobbra eső ajtón jutunk a lakószobába. Ez ajtó fölött a három napkeleti király neveinek kezdőbetűi olvashatók. A faház szobájának (svétnice, sednice, seknice, sence) vagy az egész fala, vagy csak a falnak az oszlopgerendák közti része van fehérre meszelve, maguk az oszlopok pedig itt-ott, mint pl. JiCin táján, fenyűmázzal vannak bevonva. A mennyezet rendesen nem igen magas és faragatlan, vagy négyszögűre faragott geren- dákból (püvalkovy, povalovy strop) van összeróva, a melyeket néha vérrel festenek meg, vagy pedig, miután fenyűkorommal befeketítették, fényesre csiszolják a lapjaikat. Az egész mennyezet hoszszában, az ajtótól az ablakokig a mestergerenda húzódik végig; azon tartják a kisebb szerszámokat, vésőt, árakat, borotvát s egy-két könyvet is. Az ajtó mellett függ a szenteltvíz-tartó és az olvasó. A belépőtől balra volt régebben, nyugati és déli Csehországban pedig még ma is ott van egy kisebb tűzpadka, a melyen télen fenyű-fáklya (kocoury, louce) égett s az vilá- gította meg a szobát. Más vidékeken, — így délen, nyugaton és éjszakon az Iser mentén, — ezt egy vasserpenyő pótolta, mely a szoba közepén lógott a mennyezetről, s abban világítóúl fenyűszálkák égtek, melyeknek füstje a mennyezet egy nyílásán át ment ki és a padláson oszlott el, vagy pedig külön fakéményen szállt ki, A széndarabkák a padlón álló tálba, vagy vizes