Page - 442 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

A farsang (masopust: húshagyó) a vígasság, tánczmulatságok és lako- dalmak ideje, a melyek nagy részét ekkor tartják, minthogy ez az évszak a legalkalmasabb idő különösen a földmívelő népre nézve. Farsangban minden lánynak ki kell magát tánczolnia, sót a gazdasszony is szívesen el-eljár egy-egy tánczot, mert a mekkorát ugrik a farsangban, olyan magas lesz az évi lentermése. Kövér csütörtökön (tucny ctvertek) jó sok zsíros eledelt (sertéshúst, pontyot s más effélét) kell enni. Tetőpontjára hág a vígasság a farsang három utolsó napján (ostatky). E napokon gömbölyű és hosszúkás fánkokat (koblihy a siskyJ, meg egy sajátszerű süteményt készítenek, a mely- nek bozí milosti (isten malasztja) a neve. A többi farsangi eledelek közt legkiválóbb a sertéspecsenye. Farsang keddjén bohókás álarezos menetet is rendeznek, melynek álarezosai (maskarády) közül említendők a zsidó, török, czigány, mészáros, katonáknak öltözött poroszlók stereotyp alakjai, meg egy „vén banyátf-nak öltözött, hátikosaras ember, a kik az úgy nevezett „medvé-ttt (medvéd), vagyis egy borsószalmába csavart, vagy bundába burkolt embert kisérnek házról-házra. Minden háznál bohóskodnak, s a ki az útjokba akad, azzal mindenféle tréfát űznek. A ház gazdáját sörrel vagy pálinkával felköszöntik, a miért pénzbeli ajándékot kapnak. A gazdasszony valamicskét lecsíp a „medve" szalmaburkolatából, mert azt tartja, hogy e borsószalmát a tyúkok és ludak fészkébe téve, azok jobban költenek. Ezért aztán a „vén banya" hátikasába bőven önti a fánkot. A maskarások a ház leányait magukkal viszik s estére az egész menet a korcsmában gyűl egybe, a hol hajnalig tart zeneszó mellett a mulatság. Éjfélkor a Bacchus (egy ilyennek öltözött férfi), vagy a nagyb'ógo (basa) temetése kerül sorra. A nagy- bőgőt ugyanis fehér lepedőbe csavarják és temetési énekek zengedezése közben kiviszik az udvarra. A farsangra következő nagyb'ójt (píist) minden vasárnapjának külön neve van. Az első (Invocavit) a fekete vasárnap (öerné nedéle), a második (Reminiscere) a pörköl'ö (prazná na pörkölt böjti eledelektől, prazma, puíálka,, berántott borsó), a harmadik (Oculi) a tüsszent'ó (kyehavná n mert azt tartják, hogy a hányat valaki e napon tüsszent, annyi évig él), a negyedik (Laetare) a druzebna nedéle (társas mulatság vasárnapja), az ötödik (Judica) pedig a halál vasárnapja (smrtná, vagy smertelná n.), mert e napon hordják ki a halált és viszik be a nyarat. A tél- vagy halálkihordás (vynásení smrti) ősi szláv szokás, melynek ez a módja : a gyermekek (többnyire a leányok) egy szalmabábot vagy 442