Page - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

444 a házból a bolhákat. Nagypénteken (velky pátek) napfölkelte előtt kimennek a falu mellett elfutó patakra, vagy folyóra s megmosdanak benne, aztán mezítelen térddel letérdelnek a gyümölcsös kertek és földek harmatos füvére és hideglelés elleni imádságot mondanak. A teheneket és lovakat szintén kora hajnalban három forrásból merített vízzel mossák le, hogy bogarak és betegségek ellen védve legyenek. E napon, azt tartják, a passió olvasása alatt a földbe rejtett kincsek föltárúinak. Nagypéntekről nagyszombatra viradó éjjel egy ingre vetkőzve a gyümölcsös kerteken végig futkosnak s e szavakkal: „Kötözködjetek, fák; ha nem kötözködtök, kivágunk benne- teket44 — szalmakötéllel csavarják körűi a fákat, hogy a szél le ne rázza a gyümölcsüket és hogy bő termésük legyen. Nagyszombaton (bílá sobota) „elégetik a Júdást44 és a szentelt szénből néhány darabkát a háztető alá, meg a szántóföldekbe dugnak, hogy amazt tűztől, ezt jégkártól megótal- mazzák. Mikor nagyszombaton a harangok újra megszólalnak, jó a gyümölcs- fákat megrázni, hogy bőven teremjenek. Hűsvét vasárnapján (bozí kod velkonocní) a templomban bárányt, kalácsot, tojást és bort szenteltetnek. Odahaza a szentelt eledeleket fölszeldelik s az egész háznép mindenik tagja kap belőlük egy-egy darabkát. Szláv eredetű ősi szokás a Csehországban még ma is mindenütt dívó húsvéti vesszőzés (pomlázka, binovácka, dynovacka, smigrnst, smerkust). Pomlázka stb. tulajdonképen annak az öt-hat fűzfa vesszőből font és tarka szalagokkal ékített húsvéti virgácsnak a neve, a melylyel az ünnep hétfőjén a legények a leányokat addig verik, a míg pirosra festett és gyakran igen szépen kiczifrázott tojással (kraslice) meg nem váltják magukat. Ez ajándékot és az egész szokást is jelöli a pomlázka szó. A húsvéti vessző a megifjodott és megifjító természet jelképe, s azt tartják, hogy a kit megcsapkodnak vele, az az egész éven át egészséges marad. A kisebb gyermekek ilyen vesszővel sorra járják a házakat és alkalmi énekeket mondanak, minő pl. a Hody, hody do provody, dejte, pam\ vejce stb. (Húsvét, húsvét! gazdasszony, adj tojást) kezdetű, a miért aztán tojással, almával, kalácscsal és egy-egy krajczárral ajándékozzák meg őket. A tojásokra aztán játszanak, még pedig úgy, hogy a hegyükkel összekoczintják őket, s a kié előbb törik el, az a vesztes. Régebben lejtőn is gurigálták a tojásokat, és az nyert, a kié a leg- messzebbre gurúlt. Húsvét keddjén viszont a leányok verik végig a pomlázká\al a legé- nyeket, fiúkat.