Page - 447 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

447 Végűi a falu terén sorakoznak s egyikük, a „kikiáltó", emeltebb helyről minden házra mond egy-egy dicsérő, vagy gúnyolódó versikét, a mit az egész pásztorcsapat hangos ujjongással kisér. Erben leírása szerint a budweisi kerületben a pásztorkirály választása lóháton történik. A megválasztott kilencz társával kilovagol a tógátra; ott leszállnak lovaikról, a kísérők egyike a zsilip fölött álló király fejéről lecsapja Búcsú (pouf). a koronát úgy, hogy az a vízbe esik, mire a király utána ugrik s néhányszor alábukik. Ezzel, a mint mondják, az addig „rühes" vagy ártalmas vizet megszenteli. Most a többiek a király után hajítják a fakardjaikat, a ki azokat összeszedvén, valami rejtett s nem egykönnyen hozzáférhető helyre dugja el. Aztán a király megragadja s a fejére teszi a koronáját, és míg mindenki a kardját keresi, kilábol a vízből, hirtelen lovára pattan, és egy kijelölt czél felé nyargal. Ha a többiek előtt ér oda, akkor megnyerte a kitűzött díjat. Csak ennek utána vált száraz ruhát, s erre a társai zeneszóval körűivezetik a faluban. E körmenetre következik a fent leírt „kikiáltás".