Page - 468 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

468 azonban vajmi kevés maradt fönn; feledésbe merítette őket az idók haladtával változó ízlés, a mely újabb tárgyakhoz fordúlt. Sőt az újabbakból is igen kevés maradt meg. A történelmi tárgyú dalok közül tartalmával csak egy (a Miletínstí sousedi = Miletini szomszédok) ér vissza a XVI. és XVII. századig, s mindössze öt-hat fűződik a sanyargató hétéves háborúig. Elpana- szolják ezekben, hogy a bajor, de főleg a Brandeburk elrabolja tyúkjaikat, lehúzza az ingüket, de még a bőrüket is, felgyújtja házaikat, de „Vávra koma, Ríha bátya, szebb időket érünk még majd, melyek mindent jóvá tesznek, megéljük még nem sokára, mint a lúd a kalásznövést". Mint e csekély mutatványból is látszik, e viszontagságos idők emlékei nem igen tűnnek ki históriai jellemük és az epikus dalokat másutt megkülönböztető magasabb lendület által, hanem jobbára csak afféle parasztos keserű humor csillan ki belőlük, a mely inkább a lyrai dalok körébe utasítja őket. A világi tárgyú epikus dalok vagy általános emberi helyzetekre vonat- koznak és ily hangúlatokat tolmácsolnak, mint a bánatosan megható „Árván maradt egy két éven alóli gyermek" kezdetű, a mely a szívtelen mostoha rosz bánásmódját sínylő árva gyermek szenvedéseit írja le; vagy valami rendkívül megkapó esemény a tárgyuk, mint pl. a gyermekgyilkos anya kivégzése, vagy a szegény Václavícek, a ki szerelmi őrjöngésében hármas gyilkosságba esett. Olyanok is vannak köztük, melyeknek tárgya azzal vallja magát ősréginek, hogy némely mesékéhez hasonlag más népeknél is föltalál- ható. Ilyen az iharfába varázsolt leány, a két tündértől elcsábított szép juhász, a Bürger-féle Lenore módjára elragadott ördög menyasszonya, a melyek aligha cseh földön termettek. A három lovagról szóló ének, a kiknek egyike a korcsmáros leányt a saját, kis korában elrablott húgának ismeri föl, a cseh földolgozás szerint „nem messze Kolintól" jelöli meg az esemény színterét, a miben talán a német Köln város neve rejlik, minthogy az efféle tárgyú dalok közös tulajdonai mindazon népeknek, a melyek közt vándorló czigátiyok kóborolnak. Cseh nyelven két dal is foglalkozik e tárgy különböző kiszíne- zésével. Volt idő Csehországban is, a mikor a műdal terén az ábrándos, érzelgős, bánatos hangúlatúak voltak divatban s így a népdalból is csak ezt a saját- ságot akarták kiolvasni. E kor fölfogásának visszhangja még az is, mikor Neruda János az 1891-ki cseh jubiláris kiállítás alkalmára megjelent érteke- zésében azt állítja, hogy a cseh népdalban az elegiai elem, a mélabús sóvárgás az uralkodó, és ezt a cseh népnek politikai önállósága elvesztése óta tartó