Page - 475 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

475 a rhythmikus motívumok gazdagsága, melyek az ütemek változatossága és a dallamok szabad tagolása mellett is mindig kerek egészszé alakúinak. Az ütemek közül a hármasok vannak ugyan többségben, de azért a kettősök sem szorúlnak háttérbe. Az ütemek változatosságának egyik fő oka a cseh nyelv természetes rhythmikájának hatása, melyben a hangsúly független lévén a szótag mennyiségétől, már ebben a szabadságban is kimeríthetetlen bősége kínálkozik a rhythmikus kapcsolatoknak, mi által a népdal minden- korra meg van óva a színtelen egyhangúság veszedelmétől s egyúttal nemzeti jellemének fönmaradása is biztosítva van. így pl. az Erben gyűjteményében lévő 800 dallam futólagos átnézése közben is azonnal észre fogja venni minden zeneértő azt az érdekes vonást, hogy (néhány említést is alig érdemlő kivételről nem szólva) a cseh népdal nem ismeri a felütést (anakrusis), hanem rendesen a hangsúlyos ütemrészszel kezdődik, a minek az az oka, hogy a cseh nyelvben a kimondott szó hangsúlya is mindig az első szótagon van. A kemény (dur) hangnem annyira uralkodó a cseh népdalban, hogy a lágy (moll) hangnemű darabok és a középkori egyházi zene egyes hang- nemeinek ritka emlékei nagyon csekély kisebbségben maradnak. Ellenben már a morva népdalok közt körülbelül egyenlő számmal vannak a kemény és a lágy hangneműek, ha a mai cseh kemény és lágy hanglétráinkkal rokon, de velük nem egészen egyező skálákat is számítjuk. A cseh és a morva dalok egybevetése különben is fölötte érdekes tanúiságokra ad alkalmat. Nem egy dal mind a két szláv nyelvű tartományban honos és legfölebb némi változati eltérés mutatkozik benne itt is, ott is; de azért jóval több a közös szöveg, mint a közös dallam. E mellett Morvaország néprajzilag is változatosabb lévén, az egyes törzseknek sajátszerű jellemükhöz való SZÍVÓS ragaszkodása népdalaikban is igen határozottan mutatkozik; míg Csehország- nak régóta cgygyé olvadt szláv népességénél e hajdani törzsbeli különbségek már sokkal inkább elmosódtak. Ezért a cseh dallamok nem is dicsekedhetnek azzal a dús változatossággal, mint a morvák; ellenben alakilag fejlettebbek, a nyugat-európai zenéhez közelebb állók a nélkül, hogy azért eredeti szláv jellegüktől megválnának. A legtöbb népdallam üde pezsgésű, gyakori és kiemelkedő hangsulylyal, sőt olykor ütemváltozással is élénkített rhythmusa által tűnik ki, a melyre a cseh népnél ősidők óta nagy gonddal és kedvvel ápolt tánczzene nem csekély fejlesztő hatással volt. E dallamok rendesen derűit, sőt olykor nem minden pajkos él nélküli és néha pajzán szövegeket kisérnek, melyekben 60*