Page - 483 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

483 1857-ben Hradil és Jireíek kiadásában megjelent nyelvtanában Cseh- és Morvaország különböző vidékeiről dús tájszólási anyagot gyűjtött össze a közönséges szólásmódok példáiképen. A „parasztok és mesteremberek nyelvét" az irodalmi nyelvvel szembeállítván, kiváltképen a prágai, leito- mischli, nimburgi, bunzlaui, humpoleci, pilseni, klattaui, tausi, neuhausi, stb. tájszólásokból sorol föl egész sereg példát, megjelölvén bennük a mai napig többé-kevésbbé épen fenmaradt nyelvjárások főbb vonásait. áembera Vojtéch Alajos. Példáját követték utódai is, így Nudozeri Benedicti V., Drachousky J. P., Konstanc J., Rosa V. és mások, a kik mind érdekes nyelvanyagot halmoztak föl nyelvtanaikban és helyesírási vezérfonalaikban. Nagyobb érdemeket szereztek már e téren Dobrovsky j. és Sa/arfk P. J., kik ritka éleslátással fölismerték, hogy a tájszólások a nyelv tanúl- mányában kimeríthetetlen forrás értékével bírnak, s teljes joggal tekintették a népnyelvet az írott emlékek fontos kiegészítő részének. Ezért iktatta be Jungmann J. is híres szótárába mindazt, a mit ő és munkatársai a népnyelv 61*