Page - 489 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

489 A klattaui kerület tájszóíása a písekiéhez szolgál átmenetül. Itt lassabban beszélnek, és a hangsúly rendesen a szó első tagján van, a kiejtés tehát e részben inkább a középcseh nyelvjárás felé hajlik. Pluh, kruzidlo helyett plouh, krouzidlo, ép így zoui\ voboul, hrnouli se járja; familie, semináre helyett famelíje, do semenáre, tf^jy // helyett) fu/a/ űfor Ducha svateho, stb.; — néhda és zW áll nékdy, vid helyett. Rövid £-vel ejtik ezeket: pH dobrem (dobrém helyett) zdraví, v tomto ?iovem (novém) roce, de hosszan ezekben : pH dobry?n, po 7iovym; ép így rák, ráci, mrák, kráji^ vod mrázu, stb.; — abyste se s nim potesili jako viy s tim vafim, néni (Taus vidékén középcseh ejtés szerint nejni). A mássalhangzókat illetőleg a következő hangváltozásokat említjük példákúl : chcestí e helyett stéstí, cheasnej e helyett st-ástny, andél strávce e helyett strázee; — hdo, nehdo — kdo, nékdo helyett; procesí helyett prosecí. Névragozási sajátságképen emlí- tendő : iT Budojc k Elhojcum jede Rouluj pacholek. Mla stije annyi, mint mlha padá. A birtokos melléknév ojc végű; a középfok hezkejsi\ suchejsi\ krácejc; mlasí\ s í. t. A píseki kerületben (Horazdovitztól kezdve) jellemző : z Radkojce k Horíicom; Katouce; sousedouc holka ale Talbekovo kone\ voni sou nase kmotrouce; certuj kluk; bolí ho skrtán; nehdo náky, nekomu, stb. Ezen tájszólásokhoz csatlakozik Mies környékének cseh lakosságáé is. Az idézendő anyag Vranov, Wattau, Sviná, Solislau, Sitno, Vlkys, Ober- és Unter-Sekeran, Pinovan, Otroőín és Milikau falvakból való. A kiejtés színe és a hangsúlyozás a chodokéhoz hasonlít. Itt röviden csak a következő példákat említjük: Von neümi* nemecky; v násom grunte (föld); icko to prece néni; vony ta pasü (oni tam pasou); lidé to vemü, ze s ni promluvi, dylejc to trva; pri soudach, de má sud; vony cetnü; naseho jeho bratr je chytrejsi; pres stotku (száz); tepfiva, nakupit\ choudne (chudne). Ha valakitől a nevét kérdik, így felel: Já sepísujozef Pilousek (P. J.-nak írom magamat), a minek az a magyarázata, hogy minden parasztnak két neve van: az egyik a családi, a másik a birtokáról való. A vagyonosság legnagyobb mértékét így határozzák meg : dybych vode vseho mél (nem pedig mnel). Munka után a szomszédok hu tu (Taus környékén hej tu, Písekben na tácky), a. m. látogatóba mennek és ott jak ten svét bézi (a világ folyásáról) beszélgetnek. * Az u ejtése az u és o hangja közt ingadozik, úgy, hogy hol az egyik, hol a másik hangot véli az ember inkább hallani. Cs. 62