Page - 509 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

509 s kerek nemez kalap egészítette ki e ruházatot. A kalap körűi a házasok fekete, a legények piros szalagot viseltek, mely csokorban végződött (ennek „Holzstoss* volt a neve). Kalapjuk alatt, kivált az idősb mesteremberek zöld bársony, vidraprémes sapkát is viseltek, vagy kalap helyett egyáltalán három, sőt négy menyét prémével szegett kucsmát tettek a fejükre. A régibb női viselet fekete, vagy barna szőttes szoknyából, kék kötényből s réz vagy ezüst csatos fűző derékból állott, melynek keményített mellbetéte csipkékkel vagy aranyrojttal volt díszítve, fölötte pedig rövid zekét s a fejükön kemé- nyített fehér damaszt kendőt hordtak, mely jobb és bal felől messzire elálló csipkeszéllel volt szegve s ú. n. „nebanitzi bogtt-ra volt kötve, öregebb asszonyok kerek, fekete prémes sipkát is viseltek. Említést érdemel az ettől némileg eltérő aschi női viselet is, melynek négyszélű szoknya, gyapot béllésű alsószoknya, papucs és egy sajátszerű főkötő (Schlapphaube) a fő részei. Az aschi kerület közepe táján szélesre, éjszaki részén keskenyre hajtogatott fejkendőt viseltek. A férfiak e vidéken télen a „Sammtbartel" nevű, különös alakú sapkában jártak. Figyelemre méltó az aschi népnek a sötét színeket kedvelő ízlése. A plani és tachaui vidék hajdani női viseletének egészen az újabb időkig fönmaradt utolsó részletei a testhez álló bársony, vagy posztó kabát, az ú. n. „Häubl-" (főkötő-) kendő s a gránátokból, kláris gyöngyökből és felfűzött császári aranyokból álló gazdag ünnepnapi mell- és nyakdísz. E gránátgyöngy-sorra fűzött arany pénzeket még a hatvanas években a csehországi németség legtöbb vidékén lehetett látni. Tőrűlmetszett eredeti alak volt viseletére nézve is a Fels'ó-Érczhegység lakója, nevezetesen a reischdorfi fuvaros. Nagy ponyvával leborított, két vagy három, sőt gyakran négy termetes ló vonta szekere mellett baktatva vagy rajta ülve hajtott le a saazi vidékre gabonáért, s ilyenkor rövid, sötét posztó zekéje fölött por ellen védő bő kék zubbonyt viselt, bőrnadrágja pedig hosszú szárú csizmába volt gyűrve. Kezéből nem igen hiányzott a gyakran sajátszerűen fölszerelt ostor és szájából az ulmi pipa, övéről meg a pénztárczáúl is szolgáló széles bőrtüsző. A többnyire hórihorgas, erős csontú alakok a fejükön fekete csücskös sapka fölött baglyas, vihar- edzett köcsög-kalapot viseltek. Vasárnapi ruhájuk majdnem bokáig érő barna vagy kék, hosszú szárnyú, ezüst gombos kabát volt. A nők fehér, szorosan fejükhöz illeszkedő fejkötőben, később a híres arany fejkötőkben és a csehországi németség sík vidékein is kedvelt dudoros újjú kabátban