Page - 528 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

528 a melyen azonban többnyire csendes komolysággal viselkednek, s a beszéd leginkább a halott jó tulajdonainak kegyeletes emlegetése („die gute Nach- rede44) körűi forog. A családi ünnepek mellett kiváló figyelemre méltók a természeti és a nagyobb részt ehhez alkalmazkodó egyházi évkör fóbb ünnepei, melyek három csoportba oszolnak : a karácsonyi, a tavaszi (húsvét, pünkösd, május elseje és Szent Iván napja) és az öszi tó^ré-ünnepkörre. A téli napfordúlat ősgermán Jul-ünnepének hagyományaiban gyökeredző, mély jelentésű kará- csony a kereszténység erkölcsnemesítő hatása alatt, mely az ősi pogány népszokásokat bölcsen a saját tanai keretébe tudta illeszteni, Csehország német vidékein is a természeti és egyházi évkör legnevezetesb ünnepeképen maradt meg mind máig. A földmívelő és a kisiparos nép egész mostanáig egyszersmind a gazdasági év kezdetéül is tekinti. Karácsony táján szokta volt a legtöbb vidéken a gazda az új munkaév előkészületeit megtenni, marhaállományát és gazdasági eszközeit a szükséghez képest megújítani, stb. Karácsonykor volt rendesen a cselédség szegődési ideje („Ziehzeit44) is. Az új cselédek karácsony másodnapján léptek az új szolgálati évbe, e napon számol- tak le az előző évről a mesteremberekkel, egyenlítették ki a különféle évi számadásokat, stb. A tulajdonképeni naptári újév a népéletben csak mellékes szerepű volt. A karácsonynak, mint évnyitó ünnepnek, nagy fontosságához képest a köréje csoportosúló népszokások is fölötte számosak és változatosak. A karácsony körüli hat titokzatos hét küszöbén áll András napja (november 30). Ez az ú. n. sorsvető vagy jóséjek („Loosnächte44) elseje s mintegy bevezet a főünnep szentséges titkaiba. Az év utolsó heteinek borongó napjaiban és hosszú éjszakáin a nép lelkülete s kivált a képzelme fokozott élénkségre izgúl s fölébred benne a jövő, a közelgő új év titkai földerítésének sóvárgása. Általánosan elterjedt szokás a csehországi német- ségnél az András-napi czipődobás és ólomöntés, melynél az Erczhegység szélén lévő komotaui kerületben ezt a mondókát hallani: „Czipő ki, czipő be, vaj' hol leszek a jövő évbe ?44 A legsűrűbben gyakorlott szokás azonban ez éjjel a jövő kihallgatása („Loosen44, „Horchen44) és az ú. n. „ki kopogtatás44 („Anklopfen44), a melynek az a czélja, hogy megtudják, lesz-e az illetőnek a jövő évben szerencséje, házasságra fog-e lépni, avagy mi egyéb sors vár rá: költözködés, halál, jó lesz-e vagy rosz a termése? Az év utolsó heteiben napközben is, de főleg esténként körűijárnak az ú. n. „Zember^-ek. (E név a „Zimber44, „Zimberich44 szótól ered s