Page - 531 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

531 hite szerint közelebb lépnek az emberhez, mint egyébkor. Ez idő alatt majd- nem minden jelenség a természetfölöttinek, a kísértetiesnek tolmácsává, eszközlőjévé válik a nép képzeletében. A ház és környéke, a föld, levegő, tűz és víz, mind telve van a fölszabadult titokzatos erőkkel, s valamint a homéroszi költemények görögjei az egész természetet istenekkel népesítették be s emberiesen érzőnek és cselekvőnek hitték: úgy a germán népszellem is költői alakító erővel ruházta föl a természeti és családi élet minden nyilvánú- Parasztház Kaaden vidékén. lását, főleg a téli és a nyári napfordúlat két legnevezetesb éjszakájának, mint a föl- és leszálló évkör két válságos határpontjának idejére. Az ősgermán ünnep két fő jellemvonása, a világosság- (nap) tisztelet és a lakomákkal járó áldozatok, mind máig fönmaradtak a gyertyácskákkal ékes karácsonyfában, a mely Csehország összes német vidékein honos, és a hagyományos ételekből álló karácsonyi ünnepi lakomában. Amaz ősi német szokás, hogy ez ünnep ideje tájára fiatal kant vagy kövér emsét öltek, még sok helyütt dívik; ellenben az Angliában még járatos gyakorlat, a mely szerint a vaddisznó-fő a karácsonyi asztal legkiválóbb dísze (a „Froo* tavasz-istenségnek szóló hajdani áldozat emléke), ma már megszűnt. Rég óta már az ú. n. „fekete 67*