Page - 537 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

537 tavasz kezdetével ébredező természetéletre.) Az ősi nyers pojácza („Hans- wurst"), az eredeti „Schnappesel", mely azonban csak a Zemberek járásának szokásával együtt jött divatba, továbbá a „házaló zsidó", meg a Hamupipőke („Aschenbraut", keleti Csehország) szintén a farsangi menet alakjai közé tartoztak. A korcsmában a farsangi táncznál a leányoknak és asszonyoknak jó magasra kell szökniök, hogy az árpa, zab, kender és komló stb. szép magasra nőjjenek. Az Egerlandban farsang keddjén kezdődik az ú. n. „Schlägeln" (vesszőzés), a miért a lányoknak váltságdíjat („Schlägelgeld") kell fizetniök. A közepes nagyságú városokban az utóbbi évtizedek alatt az álarczos farsangi bohóskodások itt-ott nagyobb szabású, néhol művésziesen is rendezett mene- tekké és szán-korzókká is fejlődtek, mint pl. Töplitzben, melynek ez ünnep- ségei nagy hírre is vergődtek. Említendő még a legtöbb vidéken szokásos „farsang-temetés" is. Kiválóan nevezetes pedig a Schluckenauban (éjszaki Csehország) dívó „vad- ember-hajtás", a melyet szintén farsang-temetésnek tartanak, jóllehet mélyebb műveltségtörténelmi és természet-jelképi vonatkozású és eredetű. Az útcza- hosszat üldözött „vadember" elfogása és egy erre kirendelt hóhértól való színleges kivégzése akkép történik, hogy az álorczás alakon függő, vérrel telt hólyagot szúr át az, a ki a hóhér szerepét játszsza, a mivel egy részt a tél legyőzését, más részt a művelődési munka ama diadalát jelzi e hagyo- mányos szokás, melyet a német gyarmatosok e hajdan oly rengetegen zord és mostoha termésű erdővidéken derék szorgalmuk árán arattak, a hol bizony nem egy valóságos „vadembert" és féktelen természeti erőt kellett megzabolázniok. (Erre czéloz a sok sárkányrege, minő a trautenaui s az óriáshegységi, stb.) A „télkihordás" („Wintertödten") ősi német népszokása Csehország egész német lakosságú területén ismeretes és gyakorlatban van. A nép költői lelkülete a nyárnak a téllel való küzdelmét, mely rendesen márczius hóban válik legszembetűnőbbé, annyi sok és gyakran oly mély értelmű s drámai elevenségű ábrázolattal, játékkal, ünnepi szokással és ilyeneket kisérő dallal szerelte föl, hogy ezekből akár egy egész irodalomra való is telnék. A húsvétig, tehát a kikelet feltámadási és diadalünnepéig sorra kerülő tavaszi népszoká- soknak majdnem mindenike erre a természeti jelenségre vonatkozik, mely- nek a mezei munkából élő falusi népre nézve bizonynyal igen nagy is a fontossága. Az Erczhegységben és a komotaui síkföldön egész az Eger középtájáig a „nyár- és télénekesek" jártak a falvakon és városokon végig, Cs. 68