Page - 539 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

539 háromszoros megkerülésével járt. Reichenbergben hajdan szintén ének- és zeneszóval vonúltak ki a vetés körűilovaglására. Később már csak gyalogosan gyakorolták e szokást. Újabb időben pedig e lovascsapatokból emberbaráti egyesület fejlődött. A húsvéti ünnepeket mindenfelé üdvlövésekkel köszön- tötték, húsvét hétfőjén pedig az ifjúság körjárataival, a húsvéti vesszőzéssel („Osterpeitschen" az Eger-vidéken, „Osterpritschen", „Eierpritschen" Teplitzben és mögötte fekvő tájon, „Schmeckostern" keleti Csehországban, Fatornáczos polgárházak Reichenbergben. az Óriás-hegységben) fejeződött be az ünnepelés. Az iskolás gyermekek többnyire aranysárga, szalagokkal ékes, hosszú fűzfavesszőkkel (az Ercz- hegységben „ Osterpritschen", az Óriás-hegységben „Strembeln" a nevük) és az ajándékok egybegyűjtésére szánt kendővel fölszerelve házról-házra járnak, hogy a nagyhéten át nagy buzgalommal végzett kerepelésért, kivált rokonaiktól és ismerőseiktől ajándékokat szedjenek. Az Eger középtáján e közben ez a mondóka járja : „Hollá, hollá, jó reggelt egy piros tojásért, ha pedig a tyúkocska nem tojt, adjátok ide tojásostúl". Vagy pedig ez: „Elő a piros tojással, mert kikorbácsolom a leányokat!" 68*