Page - 540 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

540 Húsvét, mint a tavasz főünnepe után a legrégibb idők óta a nyári napfordúlat a természetes évkör legnevezetesb időpontja. Mint az előzőknek, ennek is megvan az előünnepe. A Walpurgis-éjszakája (április 30) ép olyan kísérteties éj, mint karácsony előtt a Szent Andrásé. Ezen a boszorkányok éjjelén is oda irányúi ősidők óta a nép törekvése, hogy a szellemvilágot kiengesztelje, ártó hatását a nyár évadjára elhárítsa. E törekvést árúlja el a „ boszorkányok kiostorozásá u - nak („ Hexenabendausplatzen w, „ Hexen- knallenu) általánosan elterjedt szokása, mikor a falu pásztorának vezetése alatt fütyöléssel, kiabálással, lövöldözéssel, kerepléssel, lánczzörgetéssel, kürtöléssel és ostorpattogtatással űzik ki a faluból a boszorkányokat. Déli, nyugati és éjszaki Csehországban ugyanily jelentésű a „boszorkányégetés44 („Hexenbrennen44, a Cseh-erdőben „Haxnostuschn44) szokása. Keleti Cseh- országban, kivált Reichenberg táján szintén már régóta nagy zajjal, lármával tartják meg a „Woalper44-estén (Walpurgis) a boszorkánykiűzést, melynek itt „Hexenplatschen44 a neve, azon papirosból és fából készült kerepelő eszközökkel, a melyeket e czélra használnak. A háznak, az udvarnak és az istállóknak kilenczféle gyógyítóerejű fűvel való kifüstölése és szentelt vízzel meghintése, az istállók ajtainak gyepdarabkákkal és a trágyadombnak tüs- kékkel, szeges boronákkal való bekerítése is mindenfelé dívó szokás még mostanában is. Ennek is a boszorkányok elleni védekezés a czélja. A gonosz hatalmak elleni oltalom után itt is az örömünnep következik. A kísérteties boszorkányéj zajos hajtóvadászatára a költői szépséggel mosolygó májusfa ünnepe virad. A sudár fenyűfát majdnem a csúcsáig lehántják s ősi szokás szerint a kedvesük ablaka elé ültetik éjjel a legények, de rendesen egy közös, az egész falunak szólót is állítanak a község terére. E körűi a szalagokkal s mindenféle enni-innivalóval, meg csecsebecsével fölczifrázott nagyobb jelfa (Malbaum) körűi aztán harmonika-, duda-, vagy sipládaszó mellett víg körtánczot lejt a falu ifjúsága A legügyesebb mászó pedig a sima pózna legtetejéről lehozza a fa zöldelő csúcsbokrétáját, a melyet a korcsma mennyezetére függesztenek s a következő évi május elsejéig az alatt tánczolnak. Ez évszak egyházi ünnepei, mint a pünkösd, stb., nem igen szolgálnak nevezetesb népszokások alkalmaiul, s kevés említeni való van róluk. Csakis a Felső-Ausztriából Dél-Csehországon (a Cseh-erdőn) át föl az ország éjszak- nyugati részéig szokásos pünkösdi lófuttatás érdemel szót, mely a Pilsen körüli német vidékeken is dívik. E népies mulatságnál kiválóbb szerepe van a hagyományos ünneprend szerint a „bíró44-nak, „kikiáltó44-nak, „sörlovas44-