Page - 563 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

563 elegyedtek volna. Ma e verekedő hajlam, habár még mindig elég gyakori, már alábbhagyott, s legalább a kés, melyet a legények a többi evőeszközeikkel együtt a jobb csípőjükön egy tokban hordanak, már alig kerül elő ily alka- lommal. A verekedő kedv csökkenésével együtt tűnőfélen van a hajdan oly hírhedt vadorzók és csempészek garázdálkodása is, a mire ma már csak kevés vakmerő ficzkó szánja el magát. Ma tehát körülbelül így lehetne e nép jellemét meghatározni: természettől vidám és erős lévén, úgy komoly, mint derűit kedvében kissé nyers, a mi voltakép zordonabb hegyes és erdős lakhelye hatásának tulajdonítandó. A régebben nagyon elterjedt s igazán megrögzött makacsságú pörlekedési viszketeg ma már csak kivételesen fordúl elő, s helyébe a lélek- és szívjóság egy nemes vonása: a kölcsönös segítség- adás lépett, melylyel szükségben és csapások alkalmával úgy egyesek, mint egész faluk támogatják egymást. Tűzvészkor, jégverés vagy más elemi csapások miatt tönkre ment aratás esetén igazán fényes tanújeleit adja e nép a jószívűségnek. Ha egy-egy szegényebb gazda, minthogy kevés a vonó marhája és a cselédsége, hátramarad a mezei munkájában, mindenfelől segít- ségére sietnek. Nem ritkán éjjel titokban mennek ki a falu legényei egy-egy szekérrel a földjére, maguk állnak a rúd mellé s úgy takarítják be a termését, hogy mikorra másnap reggel a gazda fölkel, a termésének egy része már benn van a pajtában, a másik meg künn áll a kapu előtt. Szép vonása a Cseh-erdő lakói jellemének a szülőföldjük szeretete. Ha már válniok kell tőle, akkor legszívesebben Alsó-Ausztriába, nevezetesen Bécsbe mennek; de hosszabb, vagy rövidebb távollét után megint csak visszavonja őket kiolthatatlan honvágyuk. Ezért a kivándorlási kedv csak nagysokára tudott köztük lábra kapni, kivált a Cseh-erdő éjszaki részében, a hol 1827-ben egy a Temesi bánságba való tömegesb áttelepítési kísérlet valóságos kudarczot vallott. Ma már e részben is mások az állapotok, és sem egyesek, sem családok nem igen állnak többé ellent az Éjszak-Amerikába való kivándorlás áramlatának, s némelyek közűlök ott jobb sorsba jutván, rokonaikat és ismerőseiket is maguk után csábították. Az újabb kivándorlók igen okosan oly vidékekre költöznek, a hol már megtelepedett földieikben legalább az első nehéz időkre támaszt találnak. Nevezetes kiviteli czikke volt régebben, kivált a Cseh-erdő éjszaki részének, az ágytoll. Sokat szállí- tottak kiskereskedők és házalók részben egyenesen innen, részben Magyar- és Morvaországból, meg Galicziából ide összehordott tollat Németországba, Svájczba, Németalföldre, Franczia-, sőt Svédországba is. E kereskedelmi 71*