Page - 569 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

569 lendítése. Érdekes és eredeti a keringő zenéjének itt dívó előadás-módja. Az első és fő részét kétszer játszszák el s ennél a klarinét viszi a fő szerepet, melyhez a fuvola szekundál, míg a hegedűk, a czimbalom és a bőgő halkan kisérik. Ha az első rész kétszer le van játszva, mintegy megfordul a tétel s megint kétszer ismétlődik. Erre a hegedű veszi át a vezérszerepet s új hang- nemben (pl. C-dur-ból G-dur-ba menve át) sajátszerűen változtatja az első tételt. Az első hegedűvel egy menetben halad a czimbalom pengése és kísé- retül erősen dolgozik a második hegedű, meg a bőgő, melyekhez a trombita harsogása járúl, míg a klarinét és a fuvola most pihennek. E második tétel alatt, melyet szintén kétszer játszanak végig, a körben tánczoló párok lassan és nem valami nagy élénkséggel lépdelnek köröskörűi, vagy pedig beszélgetve félre is állanak. Az „egy helyben" tánczolók pedig csupán az egyik lábukról a másikra zökögve, ütemben ringatódznak, tánczosnőjüknek fölváltva hol az egyik, hol a másik kezét vonva magukhoz, majd meg eltolva maguktól, mi miatt a leány félfordúlatot tesz. A második rész utolsó hangjai után azonban, a mint a klarinét és a kisérő fuvola megint szóhoz jutnak, valóságos tomboló elragadtatás szállja meg hirtelen a tánczolókat; újjongás és általános ugrán- dozás támad, sokan nagy jókedvükben élesen visító füttyöket hallatnak, mások meg a keringő dallamát éneklik a zenéhez. Ki-ki mentül szilajabbúl igyekszik a túláradó kedvét kimutatni. Ilyenkor, ha a szoba jó tele van, a táncz valóságos dulakodássá válik. Az egyik pár a másikat ki igyekszik a sorból szorítani. Egy-egy pár mintegy boldog önfeledtségben ki is áll a sorból s az „egy helyben44 forgók közé szegődik. A nyomában tánczolók erre megtorlódnak s hogy a keringő zenéjének a java részét el ne szalaszszák, szintén az előbbiek példáját követik, minek következtében egyszerre az egész szoba csupa alá s fel bukdácsoló párral telik meg. A tánczosnők gyakran a tánczosok feje fölött lebegnek egy-egy pillanatra, úgy, hogy az egész nyüzsgő tömegnek majdnem olyan a képe, mint a hirtelen megeredt s kövér csöppekben eső záportól fölkavart vízforgatagé, melynek örvénylő gyűrűi fölszínén a rájuk erősen lecsapkodó csöppek ugráló buborékokat alkotnak. Négyszer kell az egész keringőt így végig játszania a zenekarnak, míg egy szakasz teljesen be nincs fejezve, mely alatt a tánczosnőjét senki le nem teszi vagy föl nem váltja. A szakasz utolsó hangjaira aztán ki-ki a másik szobába vezeti át a párját, a hol az ivó vendégek ülnek az asztaloknál, megkínálja egy itallal s ha tovább nem törődik vele, szélnek ereszti, ha ellenben közelebb áll a szívéhez, leülteti maga mellé az asztalhoz. A tánczteremben pedig ezalatt Cs. 72