Page - 588 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

588 deszkába csupán három keresztet rovatnak s aztán valamely mezei út jobb- vagy baloldalára állítják föl. A deszka egyszerű fölirata ez : „Imádkozzatok szegény lelkeért44. A módosabbak már jobban fölczifráztatják ez emlék- deszkákat s néha igen naiv föliratokat vésetnek rájuk, sőt a nagyon buzgók be is festetik. Még a legegyszerűbb díszítés csupán egy halálfej a három kereszt fölött, alatta pedig a halott neve, kora és halálának napja. Előkelőbb az olyan, a melyen egy egész család van ábrázolva s a nagyság szerinti sorban térdelő családtagok összetett kezekkel és égnek emelt szemekkel imádkoznak. A deszka tetején két keresztbe tett csont látható s ez alatt van a kép, ennek alatta pedig a fölírás, a melynek egyik példája ez: RISSVOGEL WOLFGANG, a mi boldogult atyánk, született. .. , meghalt . . . , örök álma első óráit e deszkán pihente, az után keservesen megsiratva sírba tettük. Imádkozzatok érte mindnyájan, a kik ezt olvassátok. Az Úr elvitte egy jobb hazába, Hol a föltámadás vár reája! Olyan ravataldeszkák is vannak, a melyeken lobogó lángok közepette mezítelen szenvedők láthatók, kik jajveszékelve emelik karjaikat az ég felé. A kép alatt ily felírat olvasható: A legjobb is részes ily szenvedésbe', A míg be nem jut az ég örömébe. Másokon meg egy kürtölő angyal hirdeti a föltámadást, melynek boldogító reményét hosszú verses fölírat mondja eL A takarosabb, ékesebben kifestett ravataldeszkákat feltűnőbb helyeken állítják föl, így kivált a megboldogúlt háza közelében, a csűr szögletén, a kertkerítés mellett s eső elleni védőernyőt is szögeznek a tetejére. Legjobban szeretik azonban ily czélra az útszéli keresztek és mezei kápolnák környékét, vagy a sokaktól járt általútakat. Mondák és babonák. Könnyen érthető, hogy akkora hegy-völgyes vidék, mint a Cseh-erdő, a hol annyi kastély, vár, rom, tó, sziklahasadék és rengeteg erdőség van, az ilyekről szívesen mesélgető nép képzelmét e környezet mindenkor foglalkoztatta s ma is alkalmat ád neki mindenféle monda alkotására. De a regélő néphez kell számítanunk a régibb idők krónikásait is, a kik mesés történeteik kigondolásában és kiszínezésében