Page - 590 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

590 vitte síró nejét, hogy azontúl morva- és stájerországi várkastélyaiban rejte- gesse. Ott egészen a dőzsölésnek adta magát, ifjú nejét pedig kegyetlen sanyargatásokkal kínozta, a mi ellen a szerencsétlen nő hiában keresett védel- met rokonainál. Csak huszonöt évi kimondhatatlan szenvedés után szabadúlt meg férje halála következtében s egy távolabbi rokonának, Neuhaus-Telő VI. Henrik nevű urának oltalma alá került a neuhausi várba. Itt jóságos szelídsége és nyájas leereszkedése csakhamar mindenek szívét megnyerte s bölcs megfontolása a család orákulumává, mindenkin segíteni kész jótékony- sága pedig a környéken a „vakok szemévé, a bénák kezévé, az árvák anyjává, a szegények kincstartójává" tette őt. Jámbor lelkű unokaöcscse ezért Berta asszonyra bízta egész háztartását s ő vele tanakodott minden ügyében, így kiváltképen egy újabb várnak szükségessé vált építésére nézve. Epen ebben a dologban tanácskozva ültek egyszer késő éjszakáig együtt s már mindent meghánytak-vetettek azon az egy kérdésen kivűl, vajon az új vár építése nem lesz-e kedvük ellen a törpéknek, kik a családi hagyomány szerint a régi kastélyban laktak s az építésnél esetleg sok galibát okozhattak. Alig került szóba ez a kérdés, mikor egyszerre andalító zene szólalt meg s mindenfelől megnyíltak a terem falai és padlója s belőlük egész sereg törpe rajzott elő, a kik szépen sorakoztak a várúr és Berta előtt. Egyikük, a ki valamivel nagyobb volt a többinél s aranyos köpenyt és ragyogó koronát viselt, a sereg vezéreként állt elő s mélyen meghajtva magát, kijelentette, hogy ő és alatt- valói értesültek az új vár építésének tervéről s alapos megfontolás után nincs ellene semmi kifogásuk, csak azt az egy föltételt kötik ki, hogy az új lakba is beköltözzék az ősök régi erénye! Erre fogadalmat tett a vár ura, mire a törpék elégülten távoztak. Ezzel elmúlván a vár építését még hátrál- tató utolsó aggodalom is, teljes erővel és nyugodtan hozzá láttak annak fölépítéséhez, miben a törpék is buzgón segédkeztek, éjjelenként szorgalmasan hordván egybe a követ és más építő-anyagot. Nőtt is az épület szemlátomást, s hogy a munka a kezdet igyekezetével haladjon tovább is, a nagy hatalmú Berta asszony megígérte, hogy a mű elkészültekor a mestereket, legényeket és munkásokat édes kásával\ vagyis dús lakomával vendégeli meg. Erre még jobb kedvvel folyt a munka, s a vár jóval előbb elkészült, mint várták. De Berta asszony is szavának állott ám, s a vár urával egyetértve nemcsak az építő munkásokat, hanem a falu lakóit s kivált a szegényeket is bőven megvendégelte az akkoriban fölötte kedvelt mézes kásával. Hogy a vendé- geinek még nagyobb örömet szerezzen, Berta asszony tudtukra adta, hogy