Page - 604 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

604 naie hairighe Frainde, keletre ellenben már noin noie hoirighe Froinde (kilencz új, idei barát) járja. Amott a nyújtott e is tiszta marad, bárminő hang helyett áll is, emitt ellenben gyakran jár utána ejtett /-vei (é, vagy ej), még régi ei helyén is, habár épen nem szabályszerűen. Egyes, szűkebb területre szorítkozó tájszólások még e sokféleségen belül is kiválnak sajátszerűségeikkel. így Tetschen környékén d-t ejtenek g helyett, mint a hogyan a gyermekek selypíteni szokták. A fröjte, söjte alakok is csak itt hallhatók; egyebütt helyettük frote, sote, vagy Windisch- Kamnitzban és környékén frorte,, sorté járja („fragte", „sagte" helyett). Míg itt a g hang /, i és e átmeneti ejtéseken keresztül r-ré lett, addig ez utóbbi hang Peterswalde- és Alt-Ohlischban két magánhangzó közötti d-bői alakúit, így pl.: niera, Klera,, Lara = nieder, Kleider, Leder. Rosendorfban és környékén gyakori az # helyetti u: suat (sagte), wua (war), pua (paar); Schönlindében meg az i helyetti ö: Böld (Bild), wöld (wild), stb. Gyakori és több tájszólásban előkerül a szóközépi r kihagyása is: Pfad (Pferd). A felső szász terület harmadik része, a Lobositztól Böhmisch-Leipán és Zwickaun át föl Rumburgig s keletre közel a Jeschkenig terjedő, majdnem szabályszerűen é (ej)-1 mond régi helyében s a zwickau-hirschbergi vonaltól kezdve már a felső szászban különben elő nem fordúló a1 hangot is hallatja nyújtott a (= irodalmi e = régi e) helyett: ra1cht, schlecht (recht, schlecht), stb. Ez az egész vonal tehát a sziléziai nyelvjáráshoz átmenetül szolgáló tájszólások sorozatának vehető. Nem valami fölöttébb eltérő a felső szásztól a sziléziai nyelvjárás. Még a legfelötlőbb különbség a kettős magánhangzók nagyobb számában, valamint abban mutatkozik, hogy gyakrabban használ ilyeneket más felnémet hangok helyén, mint az előbbi nyelvjárás. A sziléziai általában valamivel terpedtebb, kényelmesebb ejtésű, de másfelől mégis hirtelen, nyugtalan és serény lelkületre is vall. Ennek a Jeschken hegytől egész Iglau felé nyúló, de meglehetősen keskeny nyelvterületnek a két szélső szárnyán ismét átmeneti táj szólásokkal találkozunk. A Jeschken és Iser vidékébe még felső szász elemek keverednek a nyugati szomszédságból, míg az iglaui nyelvszigetnek Csehország felé eső része már észrevehetően közeledik déli szomszédjához, a bajor-osztrák nyelvjáráshoz. Az e két szélső vidék közt lakó népesség (két-három helyi tájszólást kivéve) a tiszta sziléziai nyelvjárást beszéli. Ez ismét több tájszólási csoportot foglal magába, úgy mint a tulajdonkénti Óriás- hegységét Rochlitztól Wekelsdorfig és Starkstadtig, a Falken- és Adler-