Page - 612 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

612 Mint éjszakon és éjszakkeleten, ügy délen is átmeneti tájszólás csatla- kozik a nordgaui nyelvjárás területéhez a Wassersuppentól Eisensteinig terjedő szeleten, még pedig a bajor-osztrák nyelvjáráshoz vezetó átmenet. Itt mentül délebbre megyünk, annál sűrűbben hallható a nordgaui öt és ou (régi ie, üe — ud) kettőshangzók mellett, melyek némelyike azonban még megmarad, a bajorban helyettük használt ia és na (Löid [Licht7, zvöi, Bou\ Groubm mellett már Diab, Lieb, Muada, Schual is), ép így a régi hosszú a, 0 és ^ 0 helyett álló áu és äi mellett a bajor a, o — o — e, ä (a) és ö; továbbá megvan itt (a bajor tájszólásnál már említett) alsó-bajor iu (eu) és ie helyetti ni is. Ez átmeneti övben sajátszerűbb színezetűek a völlmaui, prenneti és neumarki tájszólások, melyekben egyebütt hallható et (= régi i) a-vé válik, ellenben az au részben megmarad, részben <?-vá vonódik össze. Pl.: Ma" Hearzl is frisch, í (A szívemet íziben I leg s ossa r am Tisch Az asztalra kiteszem Und láu tuif äne grobm, S mélyen belé vágatom, O mef Schatz, mogst me hobm ? Szeretsz-e, hejh, galambom ?)