Page - 3 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

3 Természetes, hogy az egyházi zenét, mint a melynek alapja és magva magától érthetőleg a latin szertartási ének volt, legfőkép Prágában s ott is első sorban a Szent Vitus székesegyházában ápolták. Kiválóbb lendület mutatkozik e részben a XIII. század közepe táján, mikor a székesegyház új orgonát kapott, 1259-ben pedig az énekes fiúk (a 12 „boni pueri", vagy „bonifantes") karát szervezték s a régi elkopott énekes könyveket újakkal pótolták, stb. A mi e legrégibb kor világi zenéjét illeti, a krónikákból, melyekben elégszer van, habár mindig csak igen szűkszavú említés a nagyobb nemzeti ünnepélyek zenei részéről, annyi mindenesetre kitetszik, hogy zene, ének és táncz minden népies mulatságnak lényeges kelléke, sőt a mellette kitörő kedvnek valósággal éltető lelke volt. így — hogy a hangszeres zenének csupán néhány példáját idézzük — II. Bfetislavnak 1092-ben Prágába való bevonúlásakor az útczák mentén síp- és dobszóra tánczoló ifjak és leányok csoportjai üdvözölték a fejedelmet. 1255-ben Margit királyné bevonúlásakor is „különféle hangszereken" játszott zene szólt, a minőknek II. Venczel 1297. évi koronázása alkalmából hét faját sorolja el latin nevükön a krónikás (. . . tympana, nabla, chori, tuba, sambucique sonori, rota, figella,, lira . . .). A Milano elleni hadjáraton 1158-ban trombita- és dobszó mellett vett részt a csehek segédcsapata, a mit a német krónikások cseh nemzeti sajátságképen említenek, holott ugyané szokással ismételten találkozunk a régi oroszoknál is. II. Ulászlóról meg azt halljuk, hogy a trombitások és dobosok csapata előtt lovagolt. A zenészekről magukról igen keveset tudunk, csak puszta véletlen- ből s jogi okiratokból kapjuk itt-ott egy-egy névnek a hírét. Egy ily név azonban mindenesetre fölemlítést érdemel itt is : ez Dobrata, I. Ulászló herczeg ,joculator"-a (jongleur-e, azaz : hegedőse és énekese, s talán egyúttal udvari bolondja), a ki szolgálataiért Hohenmaut környékén egy birtok jövedelmének életfogytig tartó élvezetét kapta urától jutalmúl. Csehországnak már a helyzete és a külfölddel való politikai érintkezései is hozzá járúltak ahhoz, hogy a honi zenei elemek rovására idő folytán érvényesülő külföldi behatások mindig egynél több forrásból eredjenek, habár időről-időre hol az egyik, hol a másik forrás áradt bővebben a többinél. A Premyslidák (főleg az utolsók) alatt kétségtelenül a német hatás volt a legnagyobb; hisz ismeretes az a kedvezés, a melyben I. Venczel óta a cseh királyok a német udvari költészetet részesítették. Luxemburgi János trónra léptével ellenben a franczia hatás kezd erősbödni. A közeli rokonság köteléke, V