Page - 8 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

8 A nyomtatott énekeskönyvek sora a cseh testvérek 1501-ben megjelent gyűjteményével kezdődik. A legrégibbek a dallamokat illetőleg a hagyo- mányra bízzák magukat s beérik azzal, ha a dallamot azon ismert egyházi vagy világi ének szövegének kezdősorára hivatkozva jelzik, a mely szerint az illető darabot énekelték, csak kivételképen jelezvén a dallamot hang- jegyekkel. E részben nagy haladást tett a cseh testvérek hitközsége, mely egyáltalán mindenkor a lelki nevelés fontos eszközének tekintette a vallásos éneket s ennek következtében szigorúan ellenőrizte és bírálta az ilynemű közleményeket. Ehhez képest kötelességének tartotta, hogy maga gondos- kodjék híveinek ezen szükségletéről s annak ellátását nem bízta más feleke- zetekhez hasonlóan egyesekre. így pl. a német nyelvű egyházi ének első csírái is e hitközség kebelében támadtak: 1531-ben nyomatta a hitközség presbyteriumának engedelmével Weisse Mihály (egy Neisséből való sziléziai, ki 1534-ben halt meg Landskronban) az első német énekeskönyvet (157 éneket hangjegyes dallamokkal), melynek további kiadásairól maga a testvérek szövetsége gondoskodott. Nagyobb szabású ilyen vállalat volt aztán a nagy cseh énekgyűjtemény („Písné chval Bozskych" czímmel, 744 ének dallamostúl), melynek nyomását 1561-ben fejezték be Samterben (a poseni Szamotuly). Számos kiadás, valamint kisebb s a dallamok nélküli kivonatok követték ezt gyors egymásutánban, köztük valóságos díszkiadások is, mint az 1576. és 1581. évi králitzi. Az 1561. évi cseh énekeskönyv mellé sorakozott rövid öt évi időköz múlva a német, mely „Kirchengesängeu czímű, 456 éneket tartalmazó gyűjtemény szintén több kiadást ért. A samteri nagy énekeskönyv létrejöttének fő érdeme Blahoslav Jánost illeti, a cseh testvérek szövetségének későbbi püspökét (meghalt 1571-ben), V a ki Cerny Jánossal közösen végezte annak szerkesztését. A morva (Prerauból való) Blahoslav különben még más tekintetben is nevezetes szerepű Cseh- ország zenetörténelmében : ugyanis ő írt először cseh nyelven zeneelméleti munkát. E kézikönyvecske, mely áttekinthető előadásban a hangrendszer és a hanglépcsők, az egyházi hangnemek, a mértékes hangjegyírás és az ütemek tanának legszükségesb elemeit tartalmazza, 1558-ban jelent meg Olmützben „Musica" czímen s 1569-ben már második, bővített kiadást ért (Eibenschützbeti). Blahoslav példájának csakhamar meglátszik a buzdító hatása; már 1561-ben egy másik ily fajta cseh mű jelenik meg, melynek egyébként ismeretlen szerzője, Josquin János, határozottan hivatkozik is a testvéri szövetség új énektára által teremtett azon szükségletre, hogy