Page - 14 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

14 ilyenek Prughk Arnold, De Monte Fülöp és Regnart Jakab karmesterek, kikhez még Buus Jakab és az angol Luyton Károly orgonaművészek csatla- koznak. II. Rudolf alatt ezenkívül Csehország fővárosa oly híresb zenészekre nézve is vonzóvá lett, a kik nem tartoztak a császári udvari kar kötelékébe; így pl. Olmützből, a hol a püspök szolgálatában állott, ide került a krajnai származású Gallus Jakab (német nevén Handel), s itt adta ki több híres művét. Itt is halt meg 1591. július 4-én, mint a Furth melletti (mái- elenyészett) templom karmestere. Az udvari körök zenepártolása nyilván lendítőleg hatott a prágai műkedvelők buzgóságára is. Az úri rendből is akadtak, a kik hatszólamú motettek szerzéséhez értettek, mint az 1621-ben kivégzett Polzitzi és Bezdru- zitzi Harant Kristóf; és az 1616-ban alapított „Collegiuyn musicumu alig- hanem az első Csehországnak azon egyesületei között, melyek a zenét magáért és nem egyházi czélok szolgálatában művelték. Említést érdemel ama viharos időkhöz képest (melyek, úgy látszik, ez egyesület működésének csakhamar véget vetettek) a tagok zenekedvelését jellemző azon körülmény, hogy köztük nemcsak mindkét nemzetiségű, hanem nyilván különböző fele- kezetű egyének is voltak, minthogy az alapszabályok szerint az egyesületből mindennemű politikai vagy theologiai tárgyú beszélgetés ki volt zárva. A XV. és. XVI. század világi zenéjéből sem sokkal több maradt fönn, mint az előző korból, csakhogy ez időszak világi népdalairól már biztosabb tudomásunk van, minthogy közűlök meglehetős számmal kerültek belé — nyilván a legkedveltebbek és legismertebbek — az egyházi énekes- könyvekbe. A mi a hangszeres zenét illeti, mint mindenütt, Csehországban is kivált a trombitások és kürtösök járúltak hozzá a városokban és főúri kastélyokban a különféle ünnepélyek fényének növeléséhez. Egyébként, noha már sok és sokféle hangszer volt használatban, a XVI. században a magasb hangszeres zene még csak keletkezőben volt. De hogy mennyi figyelemben részesült, azt pl. az az egy adat is bizonyítja, hogy a Rosenbergek wittingaui karmesterének 1599-ből való leltára majdnem kétszáz különféle zeneszer- számot sorol el, valamint, hogy ugyanezek a főurak trombitásaikat a császári udvari zenészekkel taníttatták. A XVII. században, tehát épen abban a korban, a mikor a császári udvari kar olasz hatás alá került s az újabb zenét, nevezetesen az 1600 táján keletkezett operát és oratoriumot az éjszaki országokban meg kezdte hono- sítani, nagyot változott a helyzet. Mindenekelőtt a császári széket még a