Page - 20 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

20 kedése miatt a karnagyi pálczát helyettesre volt kénytelen bízni. Az ekkortájt épen virágkorát élő udvari kar kitűnő erőit nem csupán Prága legjelesb karénekesei és zenészei, hanem elsőrangú művészek is számosan támogatták, kik Európa minden országából ide csődűltek s kitüntetésnek vették, hogy ezen, az olasz opera évkönyveiben mindenkorra emlékezetes és fölül nem múlt díszelőadásban részt vehettek. Ez a zenészeti nagy esemény arra a gondolatra vitte a prágaiakat, hogy hasonló élvezetben többször is részesülhetnének, ha természetesen nem győznék is e ritka fényű koronázási opera-előadás külső pompájával a versenyt. A gondolatot csakhamar tett, még pedig következményeiben igen nagy kihatású tett követte. Sporck Ferencz Antal (1662 —1738), a nemes emberbarát és műpártoló, egyáltalán nagy érdeklődéssel támogatta a zeneművészetet; így a XVII. század vége felé ő honosította meg hazájában a vadászkürtöt, melynek művészi játszására két szolgáját Párisban képez- tette ki; a népies dudát is annyira kedvelte, hogy e hajlamáról még száz évvel halála után is megemlékszik a népdal. Sporck gróf meghívására került Prágába Denzio Antal vállalkozónak, úgy látszik, elég jó társúlata, mely csakhamar megkezdte előadásait egyelőre csupán ideiglenes, 1725 óta azon- ban igen czélszerű új operaházban, melyet Bioni „ Armidáu-jávai nyitottak meg. Idővel Denzio még az imént említett Fux-féle koronázási opera színre- hozatalára is vállalkozott, s 1734-ben egy ideig szűken folyó bevételei után a „Praga nascente di Libussa e Primislao" (Libussa és Primislaus megalapítják Prágát) czímű, ismeretlen szerzőjű operával ütötte helyre veszteségeit. Az olasz opera-társúlatok műsora, mely 1739 óta a prágai városi hatóság által a „Kotzenu-en épített új színházban került előadásra, csupán a XVIII. század közepe táján, Locatelli Ker. János igazgató alatt emelkedett magasb színvonalra. Ez ugyanis kiváltképen Gluck és Hasse műveit tette első sorba, s a prágaiak ez időben két érdekes bemutató előadással is dicse- kedhettek : 1750-ben Gluck „Eziou-ja, 1752-ben pedig ugyané mester „Issipilett-je került első előadásra. Hogy Gluck, a ki akkor még nem tört új útat, különösen számíthatott a prágaiak vonzalmára, minthogy ifjúkorát s zenei kiképeztetése első tanulóéveit Csehországban töltötte, azt az ügyes színházigazgató nagyon jól megsejtette. Későbbi igazgatók sem mulasztották el a cseh fővárost a kor divatos opera-ujdonságaival megismertetni, s időről- időre hazai zeneszerzők, mint Gassmann, Kozeluch Ev. János, Mysliveíek olasz operáit is előadták.