Page - 25 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

25 rendesen csak egy-egy rövid s csak nagy ritkán hosszabb pihenőre tért meg hónába. Egyike volt a mai zongora-technika úttörőinek, szerzeményei pedig még ma is mindenütt a legbecsesb, sőt valósággal a klasszikus zongoraiskolai irodalom kincséhez tartoznak. Már mint ünnepelt művész került haza Dusík 1802-ben atyja, a derék karmester és orgonás látogatására, s ez alkalommal nemcsak Prágában, ha- nem szülővárosában is hangversenyt adott, még pedig emitt az ugyan- azon vidékről való kürt- virtuózzal, Stich Jánossal közösen, ki Giovanni Punto néven európai hír- névre tett szert. Stich egy évvel utóbb halt meg Prágában, Dusík pedig 1812 márczius 20-án, St. Germain en Layeban. Emlékezzünk meg még egy, a maga idején híres hárfaművészről, Krump- holz Jánosról (született 1745-ben, Zlonitzban, de Párisban nevelkedett), ki 1790-ben a Szajnába ölte magát a franczia főváros- ban. A hárfa szerkezetén tett nevezetes javítással is kiváló érdemet szer- zett magának. A hegedű-virtuózok szép sorából csak kettőt nevezünk meg: a deutsch- brodi Stamitz János Károlyt (1719—1761), az akkortájt előadása finom árnyalatáról híres mannheimi zenekar első hangversenymesterét; továbbá az ó-benáteki Benda Ferenczet (1709—1786). Emez eredetileg énekesnek képezte magát, utóbb azonban a hegedűjátékhoz fordúlt, s mintegy tíz évi hányatott vándorlás után egy kóbor zenészcsapat hegedűséből a porosz trón- Cs. 4 Benda György.