Page - 27 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

27 mindig nagy tetszéssel találkoztak. 1777-ben Münchenbe hívták, hol a következő év farsangján került színre „Eziou-ja, de már 1781-ben, még csak 44 éves korában elhunyt Rómában. Minden sikeres működése mellett is nyomasztó anyagi kö- rűlmények közt fejezte be életét. A már említett cseh zeneművészekhez és szer- zőkhöz , a kik hónuk határain kivűl tekintélyes karmesteri állásokba jut- va, vagy egész Európát bevándorolva szereztek hírnevet, még oda sorol- hatjuk Zach Jánost, ki Mainzban, Rössler (Ro- setti) Antónia kisasz- szonyt, ki Schwerinben, Stefani Jánost, ki Varsó- ban, Pichl V.-t, ki Mila- nóban élt. Természetes, hogy a közeli Bécsnek, mint a zenekedvelő oszt- rák főnemesség találkozó helyének, e honukon ki- vűl is babért keresni óhajtó művészekre kü- lönös vonzóerőt kellett gyakorolnia. A Bécsbe került cseh zeneművészek Gyrowetz Adalbert, és szerzők közül elég lesz csak néhány nevet említenünk. Ilyen az Adler-Kostelecből való Tuma Ferencz, ki Cernohorsky és Fux tanítványából kitűnő orgona-játszóvá és egyházi zeneszerzővé lett; 1741-ben Erzsébet Krisztina özvegy császárnő udvari kamara-zeneszerzőjévé nevezte ki; búskomorságba esve, hetven éves korában halt meg 1774-ben, Bécsben. Igen sokoldalú munkásságával vált 4*