Page - 46 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

eljutott egy felől Francziaország divatos nagy operáiig, más felől pedig Gluckig és Mozartig, s lassankint hozzá érlelődött a közönség műízlése is. Hathatós kapocscsá vált a cseh közönség és művészei közt mindjárt fönn- állása első éveiben az 1863-ban alakúit „Umélecká Beseda" (Művész-egye- sűlet), mely írókat, képzőművészeket és zeneszerzőket vonván kötelékébe, már 1864-ben nevezetes hatással volt Liszt „Erzsébetu-jének és Berlioz „Romeo és Juliánjának (Shakespeare ünneplése alkalmából történt) előadása által a zenei Ízlésnek haladó irányban való fejlesztésére, az utóbbi évek során rendezett változatos hangversenyeivel pedig nemcsak a prágai zenészetet lendítette föl, hanem egyéb tényezőknek a legkülönbözőbb irányokban való buzdítására is sokat tett. Az ugyan nem volt elkerülhető, hogy a két országos színház külön- választása, a mi az addig egységes intézet megkettőzését tette szükségessé, nemkülönben egynémely művészetápoló egyesületnek a két nyelv szerint való kettéoszlása egyelőre legalább az erők szétforgácsolását ne vonja maga után s így a művészet érdekeinek koczkáztatását ne látszassék méhében hordani, a mitől nem egy zenebarát komolyan tartott is. Azonban ezt a kikerülhetetlen átmeneti válságot is sikerűit legyőzni, sőt az összes erőket megfeszítő üdvös verseny csakhamar még nagyobb pezsgést vitt a prágai zenészetbe s újabb elemek bevonását eredményezte. Hogy ez a mozgalom első sorban a cseh nemzet érdekeinek vált a javára, az Csehország és fővárosa néprajzi állapotainak természetéből következik. Idő haladtával azonban a német művészi érdekek is többet nyertek, mint a mennyit eleinte veszteni látszottak ama különválásból és a nyomában bekövetkezett nemzeti önálló- sításból. A német hangversenyzés ügye — nem is szólván a továbbra is közös intézményekről és vállalatokról — a hatvanas évek elejéhez képest határozott haladást mutat. A férfi-dalegyesűlethez, hogy csak a nevezeteseb- beket említsük, a német deákok dalköre („Liedertafel deutscher Studenten") és az eleinte közös Szent Vitus-egyesületből kivált „Singverein" vegyes kara járúlt, s ide sorolandó még a virágzó 'kamarazene-egyesület is, mely kifelé ugyan közös (cseh-német) jellegű, de benső életében mégis nagyobbára német. A német operára nézve is több tekintetben ép óly jótékony serkentővé vált a két országos színház állandó versenye, mint a cseh zenedráma otthonára, s jóllehet emennek a hazai zeneművészek alkotókedvére gyakorolt három évtizedes buzdító erejével nem mérkőzhetik a német műintézeté, azért ez is megelégedéssel tekinthet Wagner R. későbbi műveinek bemutatásában 46