Page - 56 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

56 alapította, helyesen szláv tánczoknak nevezte el, habár azért ezekben is természetesen a cseh rhythmusok az uralkodók. A mester egyéniségétől különben kissé távolabb álló zongora számára írt művei közül még említendő egy régibb hegedűhangverseny párdarabja, valamint a Stefánia özvegy trónörökösné O cs. és kir. Fenségének ajánlott, „A Cseherdőből" czímű cyklus, főleg pedig a nemes bensőségükkel kiváló „Legendák". Csehországon kivűl az az új élet, mely 1862 óta a cseh zene terén támadt, alig keltett figyelmet. Nem is nagyobb szerzeményeinek zajos prágai sikerei irányították a külföld szemét Dvoíákra, hanem azon alapjában véve véletlen körülmény, hogy 1878-ban újabb állami ösztöndíjért folyamodván, kérvényéhez mellékelte egyebek közt kevéssel előbb megjelent „Morva kettősei u-t. Ezek először is Brahms és Hanslick érdeklődését nyerték meg számára, mikor pedig kevéssel utóbb Simrock Berlinben Brahms „Magyar tánczaiw-nak páljaképen megrendelte nála a „Szláv tánczoku-at, azzal Dvorák szerencséje meg volt alapítva. De hónán kivűl sehol sem találkozott oly meleg fölkarolással, mint Angliában. Ezt egy, már a hetvenes években írt, de Londonban csak 1883-ban előadott „Stabat matertt-ének köszönheti, mely kétségtelenül még ma is legjelesb alkotásai közé tartozik, habár utóbbi karművei közt nagyobb szabásúak is akadnak, mint példáúl a „Svatební kosile" (A szellem-ara), a Szt. Ludmilla-oratorium, meg egy requiem, melyeket mind Angolország számára írt. Most aztán sorban érték a hivatalos kitüntetések is: a Felség a vaskorona-renddel díszítette föl s a cseh akadémia szervezésénél annak tagjai közé nevezte ki, a cseh egyetem a bölcselet, a cambridgei meg a zene tudorává avatta, a prágai conservatorium a zene- szerzéstan tanárának, legutóbb pedig a new-yorki nemzeti conservatorium igazgatójának hívta meg. A jelenkor cseh zenéjének három leghivatottabb képviselője közül V V legifjabb a Caslau melletti Seboíitzban, 1850 deczember 21-én született Fibich Zdenko. Már bécsi és prágai tanúlóéveiben oly hévvel és annyi önbizalommal adta magát a zenére, hogy tizennégy éves korában már egy saját szerzeményű symphonia-tételt vezényelt Chrudimban. Méltó figyelmet keltő tehetsége a leggondosabb kiképzésben részesült; 1865-től 1867-ig Moscheles és Richter tanítványa volt a lipcsei conservatoriumon, továbbá Jadassohné s hosszabb párisi tartózkodás után Lachner Vinczénél Mannheim- ben fejezte be tanúlmányait, a honnan 1870-ben tért vissza hónába, melyet azóta egy évet kivéve, a mikor (1873 —1874) Wilnában zenetanítóskodott,