Page - 72 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

72 vody s vínem (A víz és bor vitája), olykor meg a durvább, mint Satiry o remeslnících (A mesteremberekről szóló szatírák) czímű költeményekben. Humoros árnyalatú a Podkoní a zák (A lovász és a kóbor diák) czímű szatirai vitázó versezet. Az egyházi költészet terén főleg Pardubitzi Ernő érsek (megh. 1364), IV. Károly bölcs tanácsosa és barátja idejében az egyházi ének jut magas fokú tökéletességre. Hymnus- és zsoltárszzrú kísérletek is elég korán mutatkoznak, eleinte ugyan csak szerényen, latin szövegek glosszái és tökéletlen fordításai alakjában; de már a XIV. század eleje óta részben a lelkesült Mária-tiszteletből táplálkozva, részben a zsoltárok számos átdolgo- zásaiban virágzásuk tetőfoka felé emelkednek. E korszak elbeszéld költeményei nagy részt ugyanoly jelleműek, mint a romantikus kor világi költeményei, melyek ugyanegy légkörben születtek: szeretik a csodálatost és a csapongó képzelem szövevényeit; gyakran erkölcsi prédikácziókat tartanak s nem ritkán siránkozó panasz hangján szólnak. Eredeti csupán a külső mezük, de nem egyszer ebben is idegen mintákat utánoznak. Többnyire verses legendákat írtak e korban, melyek tartalma vagy az apokryph evangéliumokból, vagy az Űr választottairól szóló, igen elágazó és fölötte tarka hagyományokból van merítve. Már a XIII. század végén s a következőnek első éveiben egész legendacsoportokkal találkozunk, melyek némelyike, a mennyire a fönmaradt töredékekből megítélhető, úgy cselekményük gazdagsága, mint magvas nyelvük és tökéletes rimelésük által az akkori költészet legbecsesb termékei közé számítandó. Honi forrásokból ered a Szent Prokop nagy legendája, mely teljesen megvan, de szerzője csekélyebb tehetségű ember volt, a ki költői mű helyett csupán az ország védszentjének életéről fönmaradt sokféle hagyomány rendezetlen gyűjteményét hagyta hátra. A legbuzgóbb ápolásban részesült a legenda IV. Károly alatt, ki maga is lelkes előmozdítója volt a szentek tiszteletének; e korban keletkezett egyéb hasonlók mellett kétség- telenül a legnagyobb és legnevezetesb cseh legenda is, a Szent Katalin legendája, melyet lelőhelyéről „ stockholmi u-nak is neveznek. Ide a harmincz- éves háború idején hurczolták el sok más könyvvel és kézirattal egyetemben. Kiválik szép s virágos nyelvével és nagy gyakorlottságra valló stílusával, de híjával van minden benső költői hévnek. Az egyházi költészet legtöbb egyéb emléke csupán műveltségtörténelmi és nyelvtudományi érdekű, de igen csekély költői értékű.