Page - 77 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

77 egyenletesen haladó jelleműek. Nyelvük részint a népies tájszólásokra való támaszkodás, részint a latin nyelv fejlesztő példája révén szilárdabb alakokat ölt, a tartalomban pedig mindenütt a vallási buzgóság tükröződik. A költői munkásság e korban csekélyebb, a tudományokat pedig nagyobb részt latinul művelik. Vallási, művelődési és politikai viszontagságok és változások e kort három rövidebb időszakra tagolják, ú. m. l. A huszita tanok elterjedésétől Podébrad György haláláig (1410—1471); 2. Jagelló Ulászló trónraléptétől a fehérhegyi csatáig (1471 —1620); és 3. a fehérhegyi csatától a népokta- tásnak Mária Terézia uralkodása alatti rendezéseig (1620—1774). Az els'ó idüszak a közállapotok szüntelen háborgásában telik el, a melyek a nép összes anyagi és szellemi erőit szerfölött megfeszítik s meg is rázkód- tatják. E forrongás többrendbeli előzményei rányomják az egész kor törté- netére bélyegüket. A hatalmas művelődési áramlat, mely a prágai főiskolából kiindulva, félszázadon át egész Csehországot elözönlötte, az Európa nagy részéből egybesereglett művelődési tényezőkkel való érintkezés, az anyagi jóllét és a politikai tekintély nemcsak az irodalom fejlesztésére vannak kedvező hatással, hanem a nemzeti öntudat fokozásában is nyilvánulnak s a közszellemet hathatós föllépésre bátorítják mindenben, a mi az akkori társadalom legfontosabb érdekeit érinti. Ez érdekek között akkor a vallási tanok és egyházi intézmények reformja volt az első; érte nemcsak egyesek veték elszántan koczkára éltüket, hanem az egész nép is bátran harczba szállt s hadi tetteivel egész Európa csodálatát kivívta. A véres mérkőzés ugyan hosszú időre megakasztotta az irodalom fejlődését; de legalább az volt egyúttal az eredménye, hogy mindenütt a cseh népesség kerekedett felül, s hogy mihelyt ismét csöndesebb idők következtek, elég gyorsan ki tudta pótolni azon károkat, melyeket művelődési téren szenvedett. Az akkori irodalmi emlékekben a kor jelleme világosan tükröződik. Eleinte mindenütt a vallásos buzgóság heve érzik ki; majd a harczi lárma és a hitviták szőrszálhasogatásai nyomában a pártszenvedélyek heve lobban föl; végűi az általános testi-lelki kimerültség mystikus és asketikus élet- fölfogásban keres enyhülést. A költbi munkásság némely irányokban igen nagy termékenységet mutat, míg másokban megint egészen meddő, vagy legalább csekély termékenységű. A művek költői értéke nem valami nagy, mert a háborús viszontagságok és a véget nem érő pártharczok kiölik a szép iránti érzéket,