Page - 80 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

80 A vallási czélzatosság sehol sem mutatkozik erősebben, mint Cimburgi Tovafovsky Ctibor (meghalt 1494-ben, mint Morvaország főkapitánya) allegoriai művében, melynek a „Hádaní Pravdy a Lzi o knézské zbozí a panování jichtt (Az Igazság és Hazugság vitája a papság jószágairól és uralmáról) czíme alatt a husziták és a római egyház akkori vég nélküli vitáit halljuk. Ez emléknek egyetlen költői becse gazdag, virágos nyelvében van, mely tele lévén bibliai elemekkel, azok szárnyán helyenként fönséges lendületre emelkedik ; tartalma és külső alakja azonban egyhangú és fárasztó. A vallási költészet csak egy irányban, tudniillik az egyházi ének terén mutat haladást. Itt a vallási mozgalom következtében a szertartási latin nyelv a papság minden gátló igyekezete mellett is mind többet volt kénytelen engedni a nemzeti nyelvnek. A cseh egyházi énekek, mint az igazhitűség erős szavú tolmácsai, mind hatalmasabban zendűlnek meg nem csupán a szájhagyomány föntartotta szövegekben, hanem gyakran már újabb fogal- mazásban is, mely részben latinból való fordítás, részben utánzat, részben eredeti termék s kedvelt dallamokhoz alkalmazkodik. Már a XV. század közepe táján egész gyűjteményt lehetett belőlük szerkeszteni, mint a még ma is meglévő jistebnitzi énekeskönyv bizonyítja. Utóbb a cseh egyházi énekek száma folyton gyarapodott, minthogy szülemlésüknek nemcsak az általános érdeklődés kedvezett, hanem az újonnan keletkező felekezetek is ezen az úton terjesztették leghathatósabban tanításukat. Ezen áramlat ellenében a latin ének nem bírt többé nagyobb tekintélyre szert tenni; a humanisták ugyan elég buzgón ápolták s a literátusok társaságai is művelték részben, a nép azonban idegenkedett tőle s így csupán mesterséges úton és csak rövid időre volt már föntartható. Az epikus költemények hajdani szerepe e korban az elbeszél'8 prózának jutott, a mely demokratikusabb köntösében mindenütt szíves fogadtatásra talált. Eredetibb és dúsabb termékenység azonban nem igen mutatkozik ez irodalmi ágban. Az olvasási szomjat többnyire kielégítették a régibb emlékek újabb másolatai is (így a Nagy Sándor, a trójai háború történeteé, aTkadleíek, a Tyrusi Apollonius, a Gesta Romanorum, a Bruncvík), részben pedig újabb fordítások (Walter és Griseldis, Briselidis és Rudolf lovag); ép így jártak el a vallásos tárgyakkal is: a kedvelt régibb műveket újra, meg újra leírogatták s a szükséghez képest átdolgozták (így az Ádám életét, Assenethet, Barlaamot, a Passionalét, a szent atyák életét), vagy újabb fordításokkal V gyarapították számukat. Ezek közül említésre méltóbbak a Ctení Nikodemovo