Page - 83 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

is foglalták, mi közben az eredeti szöveget hosszú időn át vagy egészen változatlanúl meghagyták, vagy a közérthetőség kedveért csupán kevéssé módosították. E gyűjtő szorgalom legfontosabb eredménye a Slavati-féle (leitmeritz-wittingaui) biblia, melyet 1410 és 1416 közt a prágai Jacobi Mátyás pergamentre írt s oly fényesen készített el, hogy Dobrovsky szavai szerint „akár egy király könyvtárába is beleillenék". E mellett még egész sora van e korból a bibliáknak, melyek közül a leskowetzi (drezdai), az emausi (glagolit írású) és az olmützi a legrégibbek és stilus dolgában a leg- eredetibbek közé tartoznak. Hus hűséges barátja, Prágai Jeromos mester (született 1379 körűi s meghalt 1416) nem vált ki irodalmi munkásságával, habár elragadó ékes- szólásáról volt híres és idegen országok nagy ismeretével is dicsekedhetett. Heves és szüntelen újításra törő jelleme nem engedte őt kitartóbb munkához látni, s így néhány kisebb irodalmi kísérletnél egyebet s valami nagyobb művet egyáltalán nem alkotott. Ennek híján azonban tragikus halálával járult nagy mértékben a nemzeti élet gyökeres megváltozásához. A szenvedélyes forrongás, mely a constanzi máglya föllobbanása miatt Csehországban kitört s az összes egyházi és társadalmi állapotokat fölkavarta, rohamosan magával ragadta az egész irodalmat s igen éles vitákra adott alkalmat, minthogy az ellenpártok mind makacsabb engesztelhetetlenségbe lovalták egymást s mindenik csalhatatlannak tartotta magát. Egészen sajátszerű álláspontot foglal el e részben Chelöicky Péter (meghalt 1460), a ki Wodnan környékéről való egyszerű földmíves ember volt, a latin nyelvben csak kevéssé jártas, de annál szorgalmasabb s elmél- kedő olvasója a cseh iratoknak, e mellett személyes ismeretségben állt hazája legjelesb hittudósaival s igen jól ismerte tanaikat. A szentírás, kivált az újszövetség értelmét fürkészve, arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a korabeli vallási pártok egyike sem az evangelium hirdette alapelvek szerint él, hanem világi tekintetek miatt mind eltérnek azoktól. A valódi keresztény élet mintaképe szerinte az apostolok korának egyháza, a mely nem ismerte egy embernek a másik fölötti hatalmát, nem ismert rang- és osztálykülönb- séget, hanem csak testvéri szeretetet. Ezt a tiszta ősállapotot azonban elég hamar megzavarták úgy világi, mint egyházi intézmények; nem marad tehát egyéb hátra, mint megint visszatérni a régihez, még pedig Krisztus példájára az alázatosság és béketűrés útján, minthogy anyagi fegyverekkel a világ gonoszsága ellen harczolni bűnös dolog. E nézeteit Chelöicky részint 11*