Page - 104 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

104 körülmények közt csak igen lassan következhetett be, s előbb a nép értelmi műveltségének nagy veszteséget kelle szenvednie. Mindennek élénk képét tárja elénk az irodalmi nyelv. Eleinte, míg a múlttal legalább olyan a milyen folytonosságban maradt, még bájoló üdeséggel hangzik, de csakhamar szembetűnővé lesz hanyatlása; nem hiányoznak ugyan az ennek meggátlására czélzó törekvések, de valódi erősbítése és czélszerű megifjítása helyett ezek is sok balfogást követnek el, úgy, hogy egykori alaki tökéletességének csak halvány árnyéka marad meg. E korszak irodalmi munkássága külföldire és honira oszlik. Amahhoz, mely az előző kor törekvéseinek hagyományát örökli és folytatja, számí- tandók a száműzöttek s egyáltalán a nem-katholikusok művei, továbbá a tótságnak a cseh irodalomban való része, mint a melynek körében a huszita háborúk óta szintén a cseh irodalmi nyelv terjedt el; emez pedig majdnem kizárólag a katholikus párt munkásságából áll. Kölcsönös egymásra-hatást a két párt közt lévő éles ellentét egyáltalán nem engedett meg. A külföldiek csoportjában a híres morva Komensky János Arnos (Comenius 1592—1670) művei tűnnek ki. Különféle szakmákba tartoznak s mindenikben szerzőjük magas röptű szelleméről tanúskodnak, mely nem- csak uralkodik az emberi tudomány alapvető részein, hanem azt újabb útak nyitásával bővíti is és maga is bátran rálép az új ösvényekre. A költői szép iránti tiszta érzék mutatkozik a zsoltárok rhythmikus fordításában (1624 körűi), továbbá a bölcs Cato tanításaiban (1662), nevezetesen pedig a testvéri község énekgyűjteményének kritikai átdolgozásában (1659); prózában írt műve, a „Labyrint svéta a ráj srdce" (A világ útvesztője és a szív édene, 1623), szintén fényes tanújele költői tehetségének, mely a legaggasztóbb szorongattatások között is égi magasságba tudott emelkedni. Istenbe vetett véghetetlen bizodalom hangján szól a „Hlubina bezpefnosti" (A biztosság szilárd közepe, vagy alapja, 1625); egyebütt határtalan fájdalmának kifejezése az ó-testamentomi próféták nyelvéhez hasonlít, mint pl. a „Ksaft umírající matky Jednoty bratrské" (A testvér-szövetség haldokló anyjának hagyatéka, 1650), vagy a „Smutny plác zaplaseného hnévem boáim pastyre" (Az Isten haragja által elriasztott pásztor panaszai, 1660) czímű munkáiban. Tudomá- nyos téren csehül és latinúl írott neveléstani művei, nevezetesen a Didaktika, a „Janua linguarum", a „Methodus linguarum novissima", az „Orbis pictus" és mások, valóságos gyöngyei a paedagogiai irodalomnak; bölcseleti műveiben is mester. Stilusa mindenütt vonzó, cseh irataiban pedig épenséggel klasszikus.