Page - 105 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

105 A többi külföldi írók sorából Komensky után a legkiválób Zhori Skála Pál (meghalt 1640 után, a szászországi Freibergben), egy terjedelmes (tíz ívrétű kötetnyi) egyháztörténetem szerzője, melyben protestáns szempontból az apostolok korától egész 1623-ig el vannak mondva az egyháznak a világtörténelemmel kapcsolatos viszontagságai, különös tekintettel mégis a csehországi eseményekre. Stránsky Pálnak (megh. 1657), Skála kortársának latin nyelvű „Respublica Bojematt-ja (1634), mely Csehország politikai és belső életét tárgyalja, csak fontos tartalmával vág a cseh irodalom körébe. A mi a belföldi irodalmat illeti, abban az egész század folyamán a jezsuiták nevezetes részvétele ötlik szembe; idővel azonban lassanként más, főleg a világi papság köréből való erők is kezdenek e téren velük osztozni. A költészet majdnem kizárólag egyházi téren, és pedig leginkább a régibb és ujabb énekekből összeállított énekeskönyvekben mutat gyarapodást. A legnagyobb érdemű e tekintetben a hazafias érzelmű Steyr Mátyás Venczel jezsuita (meghalt 1692), kinek hangjegyekkel ellátott Cancionale-ja (1683) régi kedvelt cseh énekek egész kincsét tartotta fönn az utókor számára. Egyébként még a legértékesebb Kadlinsky Bódog „Zdoroslavíőektt-je (1665), Langenfeldi Spee Frigyes német „Trutznachtigall"-játiak ez átdolgozása. A tudományos irodalom a XVIII. század közepéig többnyire latin nyelven szól; e mellett mind jobban meggyökeresedik és terjed a német is, kedvezvén neki az akkori idő. Az elhanyagolt cseh nyelvet már csak szük- ségből használták, leginkább csak a köznép oktatására. Theologiai téren, melyen a vallási föllendülés serény munkálkodásra adott ösztönt, a legkülönfélébb irányú számos munkával találkozunk. Első sorban áll közöttük a három részben kiadott Szent Venczel bibliája (1677 — 1715) Konstanc György, Steyr Venczel és Barner János jezsuiták sikerűit fordításában. A nevezetesb iratok közé továbbá postillák, szentek élet írásai, hitszónoklatok gyűjteményei s más effélék tartoznak; itt-ott derék és nemes szándékú dolgok is akadnak, de bizony sok üres, rikítóan czélzatos és hibás nyelvű termék is van köztük. A történetírók, nevezetesen a hazai történelemmel foglalkozók száma elég nagy. Többnyire beérik az anyag egybegyűjtésével és kritikai óvatosság nélkül, részrehajlóan szolgálják pártjuk érdekét. Legkiválóbb közöttük Csehország főkanczellárja, Chlumi és Kosumbergi Slavata Vilmos (1572 — 1Ö52), a „Historické spisování" (Történetírás) szerzője, mely 14 ívrétű kötetben részint a szerzőnek 1604-től 1619-ig terjedő emlékiratait, részint Cs. 14