Page - 112 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

112 Brünnben. Tudományos munkásságát ritka éleselméjűség jellemzi, mely a legfogasabb kérdésekben is rátalál a helyes útra s bámúlatosan uralkodik az óriási anyaghalmaz fölött. Legmaradandóbb becsűek nyelvtudományi művei, köztük ó-szláv nyelvtana, az „Institutiones linguae slavicae dialecti veteris" (1822), sok évi beható és széles körű tanúlmány eredménye, melylyel a szláv philologia alapvetőjévé lett. Szilárd alapra helyezte a cseh nyelvet is, a melyről nem volt szabad többé letérnie, ha az életben be akart válni. Biráló elemzés alá vette a nyelv emlékeit, kiemelve jelessé- geiket és gyöngéiket, s minden téren új világosságot gyújtott részint egyenként, részint nagyobb gyűjteményekbe foglaltan megjelent irataiban (A cseh nyelv és irodalom története" 1791, 1792, 1818; „A cseh nyelv tudománya" 1809, 1819; „Német-cseh szótár" 1802). A tudós világban korán ismertté lett a neve, melyet még Goethe is tisztelettel említ, s tág körben jó indúlatot keltett a cseh nemzeti törekvések iránt; hisz minden kétséget elnémított az ügy jogosságát illetőleg már maga az, hogy a szigorú tudós lelkiismeretű Dobrovsky is fölemelte szavát mellette. Maga sem habozott, jóllehet majdnem kizárólag csak német nyelven írt, illő alkalommal a cseh nyelv iránti szeretetét kitűntetni; így 1791-ben, midőn II. Lipót czászár jelenlétében a királyi tudós társaságban „A szláv népeknek az osztrák uralkodóház iránti hűséges ragaszkodásáról" tartott előadást; a cseh nyelvről hallatott könnyelmű állításokra meg nem ritkán metsző gúnynyal vágott vissza. Ez pedig annál fontosabb volt, mivel Dobrovsky nem csupán tudo- mányának alaposságáért, hanem szellemes társalgásáért is igen kedvelt volt a főúri körökben. Dobrovszky munkásságának eredményei a hazafias írók egész nem- zedékének szolgáltak vezérfonalúl s a gyakorlati életben is üdvöseknek bizonyúltak. Csak most derengett annak belátása, hogy az újabb irodalomnak egy részt a régibb századok emlékeire kell támaszkodnia, mint a melyek a helyes nyelvhasználat egyedüli tiszta forrásai, más részt a népre, melynek sorsán időközben II. József emberséges uralkodása jobbágyi terheinek könnyítésével nagyot lendített. A cseh bibliával törtek útat, melynek, mint a nép hajdani legjobb vigasztalójának most kivált a papság érezte leginkább híját; 1778 és 1780 közt mintaszerű kiadást rendeztek belőle, melyben legfőbb része Dur ich Fortunát (1735 —1802) pálosrendű szerzetesnek volt; Dobrovsky maga is klasszikusnak nevezte e könyvet jeles nyelveért. Nyomban ezután szorgosan gondoskodtak arról is, hogy a nép szélesebb