Page - 113 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

113 rétegeit nekik való olvasmánynyal lássák el s így kiragadják szellemi fásultságából; e részben halhatatlan érdemeket szerzett Procházka Ferencz Fausztin (1749 —1809), előbb pálosrendű szerzetes, majd a prágai gymnasiumok tudós igazgatója és egyetemi könyvtárnok, ki egész sor népszerű tudományos munkát írt, továbbá Kramerius Venczel Mátyás (l759—1808), a prágai „Böhmische Expedition" (Cseh kiadó-intézet) tulaj- donosa, számos oktató és mulattató tartalmú népkönyv szerencsés földolgo- zója. Pelzel Ferencz Márton (1734 — 1801) is derekas részt vett e munká- latokban; ő ugyanis megkisérlette „No- vá krónika íeská" (Új cseh krónika, 3 kötet, 1791 — 1796) czímű mun- kájával a régi törté- nelmi emlékek föl- újítását s ezt a czél- ját teljesen el is érte, mivel művei- ben a tudományos alaposságot a né- pies elbeszélő hang- gal igen jól össze tudta egyeztetni. De nemcsak a prózairodalom, hanem a költészet is új virágzásnak indúlt. E téren szerfölött nagy nehézséget okozott az előmunkálatok teljes hiánya, nevezetesen a verstani elméletben való bizonytalanság. A régibb nyelvemlékekben a puszta szótagszámlálás volt az uralkodó, a mely mellett azonban utóbb a szótagok mennyiségének figyelembe vétele is divatba kezdett jönni; amaz nem igen tetszhetett hiányossága miatt, emez meg nagyon is nehéznek tűnt föl, s csak némely költői műfajokra látszott illeni. Az első kísérletek tehát (Thám Venczel gyűjteményeiben, 1785) rendkívül gyarlók is valának, míg végre Dobrovsky itt is utat nem jelölt tanácsával; alkalom- Cs. 15 Kollár János.