Page - 115 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

115 Alkotó ösztöne mindenekelőtt a költészet felé fordult. Nagyobb önálló művet ugyan e téren nem alkotott, de angolból (Milton „Elvesztett Paradi- csoma* 1811, Pope „Messiása"), francziából (Chateaubriand „Ataláu-ja 1805) és németből (Goethe „Hermann und Dorotheau-ja, Schiller „Harang-dala") való fordításaiban erővel és bájjal teli új költői nyelvet teremtett. Rendkívül finom szépérzéke s alapos philologiai műveltsége jó segítségére volt az eszközök megválogatásában, mikor vagy a régibb nyelvemlékekből keresett Celakovsky F. L. illő kifejezéseket és szólásokat, vagy a rokon szláv nyelvekhez folyamodott effélékért, vagy végűi maga alkotta új szót igyekezett forgalomba juttatni. Ezért aztán be is vált valamennyi újítása s csakhamar közkeletűvé is lett az ifjú cseh Parnassuson, így kivált Polák Milota Zdirad, a lelkes lyrikus (szül. 1758, megh. 1856, mint vezérőrnagy Bécs-Új helyen) és Marek Antal (1785 —1877), Jungmann legbensőbb barátjának és Schiller balladái ügyes fordítójának verseiben. Kevésbbé szerencsés volt Jungmann azon törekvése, melylyel barátjaitól támogatva a hangsúlyos verselés törvényének uralma ellen megint az időmérték elvét akarta érvényre juttatni. Az e miatt támadt 15*