Page - 116 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

116 vitában ugyan az ellenpárt teljes vereséget szenvedett, a győzelem azonban mégis pusztán csak elméleti volt, minthogy a gyakorlat néhány nevezetesebb kivétellel a régi úton maradt. Még termékenyebb volt Jungmann munkássága a tudományos és az iskolai czélokra szolgáló próza terén. Itt a segédeszközök teljes hiánya az ő fölléptéig minden haladásnak útját állotta, pedig a napról-napra terjedő fölvilágosúltság mind égetőbbé tette annak szükségét. E téren is Jungmann törte meg szerencsésen a jeget „Slovesnost" (Stilisztika, 1820) czímű iskolai kézikönyvével, melyben kész tudományos műszótárt adott s egyszerre több irányban is lehetővé tette a haladást. Elég jókor sorakoztak melléje vele hasonérzűletű férfiak, hazafias szellemű barátai, köztük a fáradhatatlan Presl János Svatopluk (1791 —1819) egyetemi tanár, a természettudo- mányok terén egy második Jungmann. Az ő vállvetett munkájuk rakta le az új cseh tudományos irodalom alapjait. Hathatós buzdításra találtak az első úttörők, miután már 1816-ban bebocsáttatást nyert elvben a cseh nyelv a gymnasiumokba, a cseh múzeum V (Museum království Ceského) alapításában 1818-ban, melynél a fölvilágosúlt Steruberg Gáspár grófnak, ki aztán sok éven át (1822 —1838) ez intézet elnöke volt, példáját követve, a cseh nemesség színe-java gazdag adomá- nyaival rendkívül nagy érdeklődést tanúsított az ügy iránt; még inkább pedig 1830-ban, mikor a múzeum mellett létrejött a cseh nyelv és irodalom tudományos ápolására alakúit egyesület („Sbor pro védecké vzdőlání feti a literatury őeskéu), vagyis az ú. n. Matice ceská, mely megszabott tagdíjért ismeretterjesztő munkákat oszt ki tagjai között, ezzel legalább részben legyőzvén a művek kiadását megnehezítő anyagi akadályokat. A kor ezen viszonyaival áll összefüggésben Jungmann legfontosabb műve, a cseh-német szótár („Slovník Ceskonémecky"), harmincznál több év fáradhatatlan munkájának nagyszabású, máig fölül nem múlt eredménye, mely magában foglalja nemcsak a régibb és újabb irodalmi művek és gyűjte- mények, hanem az addig föltárt népnyelv egész szókincsét is; öt nagy kötetben adta ki a Matice íeská 1835—1839-ig. Egy más, szintén ide tartozó nagy műve a cseh irodalom története („Historie literatury őeské"), mely lehető tökéletességgel sorolja föl s tartalmuk és koruk szerint csopor- tosítja a cseh irodalom termékeit. Jungmann lankadatlan szorgalma a szó teljes értelmében áldásos gyümölcsöket termett. Míg Dobrovskyban a cseh nemzetnek jó sorsa láng-