Page - 117 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Volume 15/1

117 elméjű mestert adott, ki a jövőre nagy terveket készített: addig Jungmannban az a példás építész támadt, a ki hozzáértő kézzel rakta le a tervezett mű alapfalait; a tovább építés már nem volt oly nehéz s gyorsan haladt előre. Elég hangzatos neve volt Jungmann mellett hosszabb időn át Hanka Venczelnek (1791 — 1861), a cseh múzeum könyvtárnokának, ki a königin- hofi kéziratot fölfedezte. Lyrai költemények kisebb gyűjteménye mellett számos ó-cseh nyelvemléket adott ki s nyelvtani munkákkal is foglalkozott, de nem emelkedett ki a középszerűségből. Erde- meket szerzett azonban a csehek és a többi szláv törzsek közötti kölcsönös irodalmi érintkezés gya- korlati terén. A szlávok ez iro- dalmi közösségének esz- méje, mely Csehország- ban már a múlt század vége felé, Dobrovsky műveinek hatása követ- keztében támadt, az ébre- dező nemzeti öntudat emelésére is igen hatha- tós eszköznek bizonyúlt. Erősbítették kiváltképen a franczia háborúk nyo- mában beállott politikai események, s végűi lángszavakban tört ki Kollár János, az első nagy új-cseh költő munkáiban (szül. 1793, a nyitramegyei Mosóczon. meghalt Bécsben, mint a szláv régiségtan egyetemi tanára). E nagy képzelőerővel megáldott férfiú, miután idegen földön (Jenában folytatott tanúlmányai idején) az első szerelem lángja ellobbant lelkében, sóvárgó szíve minden örömét és bánatát, egész meleg bensőségét a szláv egység eszményének szentelte. Emlékébe idézi egyes szláv törzseknek a múltban szenvedett szörnyű viszontagságait, egyetértésre és kölcsönös szeretetre buzdítja őket, dicsőíti a kitartó munkát, magasztalja az érdemet és kárhoztatja az árúló visszavonást. Ezek fő művének, Safafík Pál József.